A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BENCSIK János: A pásztorház (az állattartó közösség „cseléd”-je Északkelet-Magyarországon)

választottak pásztort a falu lakói közül, „mert annak nem lehetett parancsolni".

45 Név szerint is megemlíti Szikora A. a nyírségi Virág Istvánt. Noha ritkán, de akad ellenkező példa is a pásztorok körében. Bercsényi József gönci csordás egész életét a község szolgálatában töltötte el. így vélekedik: „Megmondom, ahogy van, vót olyan pásztor, aki azt mondotta, hogy 100 évig nem élek, 100 jó gazda meg lesz. Vót, aki szeretett kóborolni. Aki jól dolgozott, azt a kutya sem ugatja meg!"

46 Mogyoróskán és környékén a Tomkó család tagjai pásztorkodtak.

47 Tomkó Pál (Vizsoly) az állatok gyógyításához is értett. Pusztafaluban a Kopasz család adott pásztort a múlt század végétől.

48 Ez mégsem von le semmit abból az ítéletből, hogy a pásztorokat e tájon „cseléd"eknek tartsák.

49 Ha valamiért nem tetszett a pásztor személye, akkor nem marasztották.

50 Ilyenkor kereshetett új helyet magának. A megüresedett „hivatal"-ra pedig gyorsan akadt más személy. Legtöbbször maga a jelölt jött ajánlkozni.

51 Ahhoz, hogy egy nincstelen család a pásztorkodásból megélhessen, megfelelő számú állatot kellett pásztorlásra elvállalnia. A gazdák rendszerint úgy nyilatkoztak, hogy vagyunk annyian, hogy el tudunk tartani egy pásztort. Az állatszám volt az a mennyiségi szabályozó, amelyhez a pásztor bérét „igazították". E téren, s más vonatkozásban is kivételt képeztek a hagyományosan juhtartó települések, illetve juhász (juhtartó) családok.

52 A tájon a pásztorok párválasztásában ritkán érvényesült a hagyományosnak ítélt foglalkozási endogámia. Juhász György adatközlőm (Boldogkőváralja) kepés ember lányát, Szolyák Ferenc (uo.) béresnek a lányát vette feleségül. Bartók József anyja (Erdőbénye) az olaszliszkai papnál volt szolgálólány. Egy tíszatardosi pásztor Erdőbényéről hozott feleséget magának. A lányok húzódoztak egy kondásbojtártól. Csordás, kondás mind egyforma volt. Aki cseléd volt itt helyben (Tardos), ahhoz sem ment feleségül senki.

53 Tiszaladányban az egyik csordás fia helybeli gazdagabb lánynak udvarolt. Mire leendő sógorai a „menyasszony" ablaka alá jártak dudálni, hogy elidegenítsék a fiútól.

54 Egyik adatközlőm oda nyilatkozott, hogy „Nem alázta volna meg magát a falubeli, hogy csordáshoz, kondáshoz menjen feleségül." Még bojtárnak sem ment el tiszaladányi fiú, - folytatja. Gömörszőlősön is úgy tartották, hogy egy réteggel feljebb volt a paraszt, mint a pásztor. Lányát már nem adta volna egy pásztorhoz, még ha becsülte is, mint pásztort. Általában a falu legalsó helyén állott a pásztor.

55 A lányok, még ha tetszett is nekik a pásztor fia, nem szórakoztak vele. „Elmennék hozzád, ne félj, szívesen (...) csak ne a kalajti pásztor fia volnál."

56 Szélsőséges esetekkel is találkozhatunk. Tiszaladányban az volt a véleménye némelyeknek, hogy „kondás, csordás, kutyapecér, mind zsivány"! A pásztorok bérezésének e tájon is nagy hagyományai vannak. Mintegy megállapításunk igazolásául lássunk 3 feudális kori bérhatározatot. Tállyán (1794) a pásztor a 45. Szikora i. m. 311. 46. Bercsényi József (sz. Gönc, 1903.), apja is pásztor volt, maga is Gönc község csordása volt egész életében. 47. Takács-Barna (Vizsoly)., Szabadfalvi J., DENIA. 565. 48. Péter csak i. m. 272. 49. Szikora i. m. 303., Petercsák i. m. 266. 50. Juhász Gy. (Boldogkőváralja), és mások. 51. Petercsák T., 1973. 364. 52. Paládi-Kovács A. 1978. 392-411. 53. Szabó G. (Tiszatardos) 54. Takács G-né (Tiszaladány) 55. Petercsák T., 1979. 279. 56. Petercsák T. i. m. 273. 610