A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)
NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BENCSIK János: A pásztorház (az állattartó közösség „cseléd”-je Északkelet-Magyarországon)
hagyományos elemeit fedezhetjük fel a legeltetett állatcsoportok összeállításában; a fentiek mellett ökörcsorda, urak csordája, külsőgulya, sőt az uradalomban cifragulya is volt. Erdőbényén három csorda is járt ki a faluból a háború előtt, éspedig a községi csorda, az úri csorda és a gulyacsorda. Az első a Szokolyába, a másik a Brónokba, a harmadik a Jégeresbe. A gulyacsordában a növendék állatokkal az ökrök is együtt legeltek. Csupán hetente jártak haza. 16 A csordában több mint 300 kecske is legelt. 17 Vizsolyban is emlegetik a szegények csordáját, 150-220 db-os csordájuk külön legelőre járt. 18 Árkán is ehhez hasonló vegyes csorda volt, együtt legelt a fejőstehénnel a növendék üsző, meg a kecske is. 19 Általában azonban a csordában a fejősteheneket legeltették. Fejőscsorda (fejősgulya) volt Mogyoróskán, Regécen, Tarcalon, Tállyán, s a taktaközi falvakban. A fejőscsordában lévő tejelő marhákat 11 óra tájban hazahajtották a pásztorok, hogy a gazdaasszony megfejhesse azokat. 20 Monokon az egész csordát beállították délben a falu közepén lévő kúthoz. 21 Szuhafőn, Alsószuhán, Zádorfalván is külön fejős csordát tartottak. 22 A heverő állatokat gulyában, megkülönböztetésül kinnháló gulyában pásztorolták. Itt legeltek a növendék üszők, az ökrök, az ökörborjúk. Általános gyakorlat volt, hogy hetente egyszer, szombat este eresztették haza a faluba, ilyenkor megsózták a gazdák az állatokat, majd vasárnap reggel indították is a legelőre a gulyát. A legelőn való sózásra is van adatunk, Monokról. 23 A borjúkat 6-9 hetes korukban választották el, majd az anyjukkal a fejős csordára kerültek. Orrukra erősített szűrdisznóbőnel, vagy egy-egy bőrdarabbal (szögekkel verték ki) akadályozták őket a szopásban. 24 A legelőre szánt borjúk edzésének, erősítésének, szoktatásának sajátos, célszerű módja volt a szabados borjú nevelése. 25 A kinnháló gulyát május elején hajtották ki először a legelőre. Pontos idejét azonban nem őrizte meg a gazdálkodás szokásrendje. A bekötés idejét Mindenszentek napjában, november l-ben (Baskó, Hegyköz), illetve András napjában, november 30-ban (Fóny) jelölték meg. 26 A pásztorok a legeltetés kezdetét nagypéntekhez kötötték, ilyenkor kürtölve végig mentek a falu főutcáján. Jelezték, hogy ők készek a kihajtásra. 27 Szólnunk kell még a kondáról, amely naponta járt ki a faluból a legelőre, s amelyben vegyes korú és ivarú állatokat pásztoroltak együtt. Egész éven kihajtották, még a komisz téli napokon is pár órát jártatták a kondát. Á makkosnyáj makkhulláskor került az erdőre, s januárig maradt ott. 28 A pásztorok és keresetük. Összefoglalva azt mondhatjuk a pásztorok kötelességéről, hogy az elvállalt állatcsapat (csorda, gulya, konda) gondos etetése, itatása, lelkiismeretes őrzése, pontos ki- és hazahajtása elsőrendű kötelessége volt. Az apaállatok (bikák, 16. Barkó József (sz. Olaszliszka, 1928.) pásztor család gyermeke, maga már nem pásztorkodott. Házassága után felesége nem engedte, hogy csordás legyen. 17. Juhász József (sz. Erdőbénye, 1933.) pásztor család gyermeke volt, nőtlen korában maga is vállalt pásztorságot. 18. Takács Imre (sz. Vizsoly, 1918.), Barna Imre (Vizsoly, 1923.) kisgazdák voltak, majd tsz parasztok, illetve tsz nyugdíjasok. 19. fíoífóS.,DENIA. 20. Szabadfalvi J. DENIA. 565. 565. 21. Szikora'x. m. 306. 22. Delii. m.89. 23. Szikora i. m. 311. 24. Bodó S. i. m. és mások. 25. K. Kovács P., 1958. 261-270. 26. BodóS. i. m. 27. Bodó S. i. m. 28. Juhász György (sz. Erdőbénye, 1930.) apja is, maga is pásztor, ma tsz juhásza (Boldogkőváraija). 607
