A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - VIGA Gyula: Néhány szempont a táji munkamegosztás néprajzi vizsgálatához (Észak-magyarországi példák alapján)

meik" nem bírták, sem hamar korszerűtlenné váló termékeik, de nem igényelte már igazából az alföldi parasztság sem, amelyben - tárgyait tekintve - alig maradt bármiféle pótolhatatlan „hiány" az I. világháborút követő határmódosítás, illetve a felvidéki vándorkereskedelem és vándoripar eltűnése után. Kétségtelen persze, hogy az észak-magyarországi népesség - az árutermelés jellegéből adódóan

35 - több külső kapcsolatra kényszerült, ami amúgy is változatos, tagolt kultúrájára ismételten visszahatott. (Ha úgy tetszik alacsonyabb szinten állt önellátása). Ez azonban ugyancsak kétoldalú folyamat, amelyet csak az alföldi népesség tradicionális kultúrájának „tükrében" lehet vizsgálni. A kapcsolatok vázolt rendjében sajátos szerepet kapott a mai Magyarország északi sávja, az Északi-Középhegység területe, és a vele északról szomszédos érintkező zóna. Ez a térség sajátos ütköző övezetet, ütköző zónát jelentett az Alföld és a történeti Felső-Magyarország között. (Szándékkal nem használom a néprajzban gyakran alkalmazott átmeneti zóna kifejezést, mert valójában minden terület „átmeneti" másik két táj között.) Ez sajátos kettősséget jelentett: részben önálló termelési rendet, részben szenzibilis struktúrát, amelyen mindkét irányból áthatoltak a két érintkező nagytáj termékei, sokszor ebben a „puffer-zónában" zajlott le azok cseréje. Mindez számos módon kihatott az itt élő népesség tevékenységi formáira, jelentős közvetítő réteget hozott létre, amely mind az Alföld, mind a Felvidék irányában katalizátorként működött az árucsere mozzanataiban. Mindez azonban önálló részletes kifejtést igényel. III. A mezőgazdasági idénymunka régen ismert és kutatott területe a néprajznak és a történettudománynak egyaránt. Különösen a gabona betakarításának munkája eredményezett évről évre kontinentális méretű vándorlást, amely Európa egyes tájain már a XIV. századtól adatolható, de Magyarországon is kimutatható már a XVI. század folyamán.

36 Tudjuk azt is, hogy - az aratás mellett - számos más mezőgazdasági tevékenység is indukálta az idénymunkások vándorlását: a szénakaszálás és -gyűjtés,

37 a szőlőkapálás és a szüret,

3

* a kukorica törés,

7,9 nem beszélve a többféle tevékenységet végző summások, illetve a mezőgazdasági cselédség nagymérvű vándorlásáról.

40 Való igaz, hogy a vándormunka alapvető elindítója a munkaerőfelesleg, illetve másik oldalon - a munkaerőhiány teremtette vákuum sajátos kiegyenlítődési folyamata.

41 Mégis, úgy tűnik, hogy számos esetben nem egyszerűen a fölös munkaerő elvezetéséről van szó, hanem a mezőgazdasági munkában is szerepet játszott a speciális szakértelem. Például a csányi dinnyések közül már a 6-8 holdasok is aratómunkásokkal végeztették el a betakarítást; amíg ők az ország távoli tájain folytatták sajátos tevékenységüket, addig a falujukba hegyi emberek jöttek learatni.

42 A bükkalji falvakból már a XVIII. században is inkább a távolabbi településeken vállaltak szőlőbeni napszámos munkát, mintsem a közelben aratást.

43 Északról az Alföld felé haladva, sajátos lépcsőzetességet figyelhetünk meg alkalmanként az idénymunka rendjében. Jól példázzák ezt azok a nógrádi adatok, amelyek azt jelzik, hogy Nógrádban felvidéki szlovákok végzik a betakarítást, ugyanakkor a nóg35. NádasiÉ., 1980.213. 36. RáczL, 1980. 42^4.; Braudel, F. 1985.114. 37. Paládi-KovácsA., 1979. 385-389.; Némcová, B. 1852. 28. (Kézirat) 38. Némcová, B. 1852. 43-44.; Takács P., 1985. 82. 20. jegyzet. 39. GundaB., 1940.173. 40. Sárközi Z., 1965. 41. RáczL, 1980.42. 42. Boross Marietta gyűjtése. Egri Múzeum Néprajzi Adattára: 6290. 43. Vö.: VigaGy., 1986. 109-110. 566