A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - VIGA Gyula: Néhány szempont a táji munkamegosztás néprajzi vizsgálatához (Észak-magyarországi példák alapján)

földterület művelése a sajátos családi munkamegosztásban tükröződik: a nők és a gyerekek művelik meg a kevéske földet, míg a férfiak távoli vidékeken vándoriparral foglalkoznak.

16 Számos adatot sorolhatnánk e vonatkozásban, ám talán az eddigiek is elegendők arra, hogy az észak-magyarországi települések differenciáltságát hangsúlyozzák az élelmiszerekkel való önellátás, és ebből következően a tevékenységi formák változatos lehetőségeit illetően. Ez a termelés és a fogyasztás belső mozzanataira is felhívja a figyelmet, vagyis arra, hogy a nagytájak cseréjében, kapcsolatrendszerében sok vonatkozásban a tájon belüli kiegyenlítődés, belső mozgások eredményei, tényei jelennek meg. Utalnunk kell arra is, hogy a XVIII. századtól egyre inkább számolnunk kell - a geográfiai viszonyok különbözősége mellett - a társadalmi folyamatok hatásaival is. A Felvidék és az Északi-Középhegység térségében elsősorban a zselléresedés, más vonatkozásban a relatív túlnépesedés,

17 az eltartó képesség romlása az, amelyik alapvetően befolyásolta a táji munkamegosztás említett folyamatait. A fentiekkel elsősorban azt kívántam hangsúlyozni, hogy a különböző kézműves tevékenységre való specializálódás az észak-magyarországi népesség igen kis hányadánál jelent állandó tevékenységet, az ily módon megtermelt javak csak a populáció kis hányadánál jelentik a cserealapot a mezőgazdálkodó térszínek népességével folytatott kereskedelemben. A többségnél ezek csupán kiegészítő jövedelmet képeztek, hangsúlyozom, leszámítva az egészen kis számú specializálódott települést, amelyeknél a gabonatermelő bázissal való állandó és közvetlen kontaktus biztosítja a megélhetést. Utóbbiak azonban olyan jellegű termékeket állítanak elő, amelyek sajátos felkészültséget és felszerelést igényelnek. A háziipari tevékenység zöme csupán kiegészítője a mezőgazdálkodás évi rendjének.

18 Ily módon a különféle, specializált tevékenységi formák elsősorban lehetőséget jelentenek a hagyományos módon megtermelt javak megsokszorozására, kibővítésére. (Sajátos szerepet tölt be e vonatkozásban a hegyvidék erdősége, illetve az erdőmuhkák évi ritmusa, amely azonban témánk szempontjából is önálló tanulmányt érdemelne.) Ha az Alföld és az északi hegyvidék, valamint a történeti Felvidék árucsere kapcsolatait vizsgálva a cserében részt vevő termékek belső arányait vennénk számba, akkor bizonyára azt kellene megállapítanunk, hogy abban a legnagyobb értékkel és tömeggel a gabona, bor, gyümölcs és a különböző állatfajták szerepelnek, valamint a fa, a só és a különböző ásványanyagok, azok a termékek pedig, amelyeknek a néprajz a legnagyobb figyelmet szentelte, csupán kísérői mindezeknek. Igaz ez akkor is, ha a különböző termelő tevékenységekben részt vevők számát vizsgáljuk. Úgy vélem tehát, hogy tudományszakunk legfőbb adóssága a középhegységi zóna földművelési rendszerének, és állattartási formáinak szintetizáló feldolgozása, amelyek korrigálhatnák a jelzett aránytalanságokat. A fentebb vázolt képet persze még bonyolultabbá teszik a XVIII. századtól létrejövő ipari manufaktúrák, a Felvidék átszerveződő ipara és a XIX. századtól a szénbányászat és vaskohászat fellendülése - a maguk sajátos következményeivel. Mindez együttesen valóban szinte átláthatatlan szerkezetet eredményez, ahol a leglényegesebb kapcsolatok és összefüggések megragadása is meglehetősen nehéz. 2. Az Alföld irányából nem csupán - nézetem szerint nem is elsősorban - a közvetlen csere révén jutott a gabona és az egyéb élelmiszer a hegyvidék népességéhez. A gabonafölösleg értékesítése az alföldi népesség egy részét is mozgásba hozta, és a hihetet16. PetercsákT., 1973.537. 17. Faragó T., 1977.131-133. 18. RáthK., 1898.4. 563