A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)
NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - CSERI Miklós: Eredmények és feladatok Borsod-Abaúj-Zemplén megye népi építkezésének kutatásában
össze. Megállapítja, hogy a Bükk-Mátra hegységek déli vulkanikus nyúlványai a Kárpát-medence legjelentősebb kőépítkezésű területeinek egyike. 72 Az utóbbi évtizedben felerősödtek az árucsere néprajzát, az egyes kis- és nagytájak közötti migrációs kapcsolatok feltárását célzó kutatások. Az építészetkutató ezeket nem hagyhatja figyelmen kívül, hiszen az árucserében részt vevő javak egyik igen jelentős hányadát az építőanyagok teszik ki. Kiváló tanulmányok láttak napvilágot a bodrogközi nád kereskedésről, 73 a bükki és aggteleki mészkereskedelemről, 74 az abaúji Hegyköz fatermékeinek értékesítéséről, 75 és a Bükkalja kőfaragóiparának árucsere-kapcsolatairól. 76 Az építőanyag, mint az árucsere tárgya című összefoglalásában legutóbb Cseri Miklós tekinti át az eltérő természetföldrajzi adottságokkal rendelkező hegyvidéki és alföldi régió közötti építőanyag-kereskedelmet. 77 Egyes faépítmények, szerkezeti elemek, új építőanyagok jelennek meg olyan területeken is, ahol a helyi adottságok ezt különben nem tennék lehetővé. A fában és kőben szegény Bodrogköz népe számára a Hegyköz erdői a fát, a tokaj-hegyaljai kőbányák a követ biztosították, Dél-Borsod sík vidékeire Szomolyáról és Bogácsról került a faragott sírkő, a kőkeret, a kapuoszlop. Dél-Borsodba, a Nyírségbe, Hajdúságba a bükki hutákból érkezett a mész. A példák további sorolása helyett megállapíthatjuk, hogy az építőanyagok terén meglévő árucsere feltétlenül módosítója volt ezen javakat fogadó települések népi építkezésének. Ez irányú kutatásait folytatva Cseri Miklós a kővel való kereskedelem hatását vizsgálta Heves, Borsod, Zemplén, Gömör és Abaúj megyékben. A térképekből és a statisztikai adatokból kiderült, hogy Észak-Magyarországon, az eddig hagyományosan kőépítkezésű területeken-Bükkalj a, Tokaj-Hegyalj a, Mátra vidéke - kívül Észak-Zemplénben, a Tornai-Karszton és Gömör megyében több olyan kisebb régió is körülhatárolható, ahol a kő - éppen a vele való kereskedelem kövekeztében - lényegesebben nagyobb szerepet játszott a hagyományos népi anyaghasználatban, mint ahogy azt eddig gondoltuk. 78 Lénán Andor tanulmányának ugyan jórészt Heves megyei vonatkozásai vannak, de az építőközpontok kérdéséhez alapvető módszertani szempontokkal szolgál. A nagy egri barokk építkezések idején a Bükk és a Mátra környéki érseki birtokokon olyan centrumok alakultak ki, ahonnan az építőanyagokon kívül az építkezésekhez szükséges munkaerő is kikerül. Ezek a segédmunkások, „betanított" munkások rengeteg szakmai fogást, új szerkezeti megoldásokat, díszítő elemeket tanultak el, melyeket később elterjesztettek saját környezetükben is. 79 A XVIII-XIX. századi barokk és klasszicista városi és nemesi építkezések hatása érezhető ennek megfelelően a múlt századi paraszti építkezés formai és szerkezeti megújulásában, a tornác, az oromzatdíszítések stb. megjelenésében. Selmeczi Kovács Attilának az északi régió ácsközpontjait sikerült feltárnia, 80 s tőle tudjuk, hogy Szőlősardó, Ragály ácsainak milyen nagy szerepe volt a környék gerendavázas építményeinek elterjesztésében. Csak sajnálni lehet, hogy a bükki kőfaragókon kívül 81 nem dolgozta még fel senki a perkupái kőművesek, a karcsai nádverők vagy a Bódva-völgyi ácsok hasonló jellegű tevékenységét. 72. BakóF., 1985.225-253. 73. Nagy G., 1971. 109-115.; Nagy G., 1983. 138-144. 74. VigaGy., 1980. 252-258.;MolnárÁ., 1983. 132-138. 75. Petercsák T., 1986. 233-237. 76. Viga Gy., 1985.; Szakáll S.-Viga Gy., 1984. 93-122. 77. Cseri M., 1986. 205-232. 78. Cseri M., 1987. megjelenés alatt. 79. LénártA., 1982-83. 187-218. 80. Selmeczi Kovács A., 1971/b. 73-75. 81. Viga Gy., 1985.; Szakáll S.-Viga Gy., 1984. 93-122. 521
