A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BAKÓ Ferenc: A Palócföld centrumának településformái

falván, ahol az utóbbi időben csak a kisnemesi nemzetségek leszármazottai éltek, a tagosítások a jelen században zajlottak le és megfigyelhető a hadak, nagycsaládok szétköltözése az újonnan parcellázott falurészekre. A „hadas udvarok" megszűnésének még egy útja az olyan sűrű beépítés, hogy rajtuk egy, esetleg több kisebb utca, köz keletkezett, mert az udvarról való kijárást csak így lehetett biztosítani. Később ezek a részek önálló telkekké alakultak egy vagy két sor házzal, melléképületekkel és ha a népesség gyarapodása révén ezekben is „had" lakott, ezt az udvart is róla nevezték el. A megoldás mégis a jogállással, a társadalmi rétegződéssel függ össze, csak nem a XX. században, hanem a jobbágyfelszabadítás előtti időkben. A sűrűn beépített kisnemesi udvart az a jogszokás hozta létre, amely a nemesi fundust családi vagy nemzetségi keretek között együtt tartotta, de azon belül elaprózta. Felnőtté Válása után minden nemes férfit megillette a szavazati jog, a jogi önállóság, esetleg az anyagi függetlenség is. Ebből következett az a jogszokás, hogy a külön lakás is megillette, amit a nemzetségi telken, a rokonság segítségével épített meg. Ugyanakkor a telkes jobbágyok portái csak a földesúr külön engedélyével voltak oszthatók, mert érdekei a jobbágytelek egységét kívánták meg. A jobbágy fiai és unokái felnőtté válásuk után vagy elköltöztek szüleiktől, vagy velük „egy kenyéren" éltek a nagycsalád hagyományos szervezetében, de kizárva a telek tulajdonjogából, ill. haszonvételéből. Egyes falvakban a jobbágyfelszabadítás még nem változtatta meg gyökeresen jobbágy és kisnemes életrendjét és településmódját. El kellett egy időnek telni ahhoz, hogy az évszázadok óta beidegződött magatartásformák, szokások és ezzel egy időben a falvak képe is megváltozzék.

28 IRODALOM Bakó F., 1965. Mikófalva. Adatok a magyar csűrös-kertes települések történetéhez. Az Egri Múzeum Évkönyve (továbbiakban EMÉ) III. 181-243. 1969. Település, népi építkezés. Különlenyomat a Heves megye Műemlékei I. (szerk. Bercsényi Dezső-Voit Pál) című munkából. Budapest. 427-454. 1978-1979. Palóc hadas település a Mátraalján. EMÉ XVI-XVII. 217-243. 1981. Az etnikai alcsoport kutatásának kérdései. Esettanulmány a keleti Tarna-völgy falvaitól. Agria XVIII. 243-289. Barabás J.-Gilyén N., 1979. Vezérfonal népi építészetünk kutatásához. Budapest Borovszky S. (szerk.), 1911. Nógrád megye. Magyarország vármegyéi és városai. Budapest Csizmadia A., 1953. Az ivádi ember története. In: Az ivádi embertani kutatások I. Klny. a MTA Biológiai Osztályának Közleményeiből. II. k. 2-3. sz. 147-154. Dercsényi D.-Voit P. (szerk.), 1969-1978. Heves megye műemlékei I—II—III. Budapest Fodor F., 1930. Egy palócfalu életrajza. Gazdaságföldrajzi Gyűjtemény II. Budapest Genthonl. (szerk.), 1954. Nógrád megye műemlékei. Budapest Kiss L., 1978. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest MNL 1977-1982. Magyar Néprajzi Lexikon. I-V. Budapest 28. BakóF., 1978-1979.22-23. 512