A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BAKÓ Ferenc: A Palócföld centrumának településformái

Heves megyei Ivád lakossága az 1738-ban Pétervásáráról ide kitelepült Ivády család leszármazottja.

21 Azokban a falvakban, ahol a kisnemesek jobbágyokkal éltek együtt, többnyire elkülönítetten laktak. Ennek oka az, hogy a nemesi curia, azaz lakótelek a- XVI-XVII. századi - nemességszerzés óta a múlt század derekáig, sőt azon túl is az eredeti birtokos nemzetség kezén volt akár a kis családok között megosztva, akár a bővített család, a „had" kezén osztatlanul. Halásziban a tóparton lakott a Szeles nemzetség, melynek tagjai ősidők óta halászok voltak, Sajóvelezden saját utcájuk volt a nemeseknek, a Nemes sor, párhuzamosan a Sajóval, Kazáron a Kapcsos Nagy család a Káró szögben, a falu szélén lakott. Néhány faluban a nemesek többségben voltak, de topográfiai különállásukat így is megőrizték. Rimócon a legnagyobb Percze és a kisebb nemesi nemzetségek a templom közvetlen környékét foglalták el, majd a település terjeszkedése során is együtt maradtak. Egerbocson és Mikófalván a település nagyobb része a kisnemeseké volt, a parasztokét még neve is megkülönböztette: Egerbocson Paraszt oldal. Végül vannak települések, ahol a kisnemesek a jobbágyokkal vegyesen laktak. Borsodnádasdon és Szilvásváradon az egy-egy kisebb nemesi nemzetség a település központjában, de a jobbágycsaládok közé ékelődve telepedett meg. Mátraszőlősön a gazdag nemeseket a Király dombon és a Csajkáta nevű területen, a szegényeket a jobbágyok között, a Hévízen találjuk. Hasonló elkülönülés tapasztalható Ragályon, ahol a nagyobb birtokosok Nagy ragályon, a kisnemesek Kisragályon éltek. A kisnemesi többségű Tarnaleleszen és Sajónémetin a kevés jobbágytelek a nemeseké között fekszik, bár mindkét helyen más és más történeti előzménnyel. Leleszen a nagy ütemben szaporodó kisnemesi nemzetségek kiszorították a parasztokat a főnemesek telkeiről és helyükbe maguk települtek, - Németiben pedig a jobbágyok nagy része törzsökös, azaz régebbi lakos a nemeseknél, így a kuriális telkeket csak az üresen álló jobbágy telkekre, vagy a törzsökös jobbágyok telkei mellé lehetett kiosztani. A települési formák kutatói a hadas udvarokat vagy hosszú udvarokat a palóc néprajzi csoport egyik jellemzőjének ismerték meg. A kérdés két részletes feldolgozását ismerjük és mind a kettő ugyanazon falut, Nagyvisnyót választotta kutatási területének. Fodor Ferenc az egész települést vizsgálva, a hosszú-udvar típus történeti kialakulását rajzolta meg, azt, hogyan árusította ki a Molnár nevű kisnemesi nemzetség beltelkeinek egy részét a jobbágyfelszabadítás után és hogyan népesült be ez a terület a lakosság szegényebb családjaival. Ugyanakkor a Molnár had is ott maradt, egy telket megtartott magának, ahol a korunkban „nemes udvar"-nak nevezett kétoldali soros udvar alakult ki.

22 Nagy Benjámin 30 évvel később folytatta a vizsgálatot, és az egykori nemes porta helyén kialakult egyik hosszú udvar fejlődésének történetére, annak a családszervezettel való összefüggésére fordította figyelmét. Az 1870-1880-as években megépített egyetlen kétsejtű lakásból fejlődik ki 1960-ra a telek 9 lakása, amely 5 ház fedele alatt van. Megállapítja, hogy idők folyamán a leányági örökösödés révén az idegen nevű családok annyira elszaporodtak, hogy 1960-ban már csak egy Boros lakott a telken, amit azonban a falu az első betelepülőről mégis Boros udvarnak nevez.

23 Mindkét szerző leírásából az a megállapítás szűrhető le, hogy a visnyói nemzetségeket, családokat a lakosság hadnak nevezi, de nem alkalmazza ezt a kifejezést a telekre, mint ahogyan ez palóc területen szokásos. A hosszú udvarok kialakulásának a népszaporodás mellett oka volt még, hogy öröklés útján a nagycsaládi telkeket nem osztották fel, csak a szántókat és a kerteket. 21. Csizmadia A., 1953. 147-148. 22. FodorF., 1930.42-51. 23. NagyB., 1960.68-74. 510