A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BAKÓ Ferenc: A Palócföld centrumának településformái

20 kutatópontból 6 település nem tartalmaz szög-nek nevezett falurészt, de 18 ismeri a „had" településszerkezeti és családszervezeti beosztást. A falurész elnevezések számos történeti tanulságot rejtenek magukban, amelyekből néhányat azzal a szándékkal mutatok be, hogy felhívjam a figyelmet ezek további kutatásának jelentőségére. Felsőtárkányon a halmazos, cigányok lakta falurész neve „megye", a barlanglakások hegyoldalban elhelyezett csoportja „város", a házak között a határba vezető út „csapás" és a patakra néző házak neve „sor". A halmazos részek elnevezése tehát nem merült ki a szeg-gel, mert hasonló fogalmat fejez ki a megye is, összetételben: Csóka megye. A megyének ilyen értelmű használata - azaz „valamely helységhez tartozó földterület"

12 - tájunk népi kultúrájának egyik archaikus vonása, amire az eddigi irodalomból nem ismerünk más példát.

13 Mátraderecskének egy ugyancsak csoportos jellegű falurészét „Kása gazának" nevezik, ami nézetem szerint úgy magyarázható, hogy a területen a középkorban egy Kása nevű család lakott, de telkük hosszú ideig gazdátlan - gazos volt és csak a XVIII. században települt be. A Kása gaza tehát elhagyott, üresen álló jobbágy telket jelent és felvillantja előttünk a Mátraalja népének egyik régi névadási gyakorlatát.

14 Nem annyira halmazos falurészt, mint inkább a település szélének, gyakran zsellérek lakta utcáját nevezik Karancskesziben „Tobán"-nak, Bodonyban „Hóstyák"-nak. Előbbi a török hódoltságot, utóbbi a késő középkor városi települési rendjét idézi.

15 Az „Úr hegye" név Bodonyban a templomdombot, Szentdomonkoson a földesúr lakóhelyét jelentette. A falvak utcás-soros részét Alvégnek és Felvégnek nevezik, ott pedig ahol a település tagoltabb terepen fekszik, az egykori jobbágyok szalagtelkes utcáját „Falu közi"-nek (Tardona, Sajónémeti) mondják. Településeink kétféle módon épülnek folyóvíz mellé. Az Ipoly és a Sajó partjára települt falvak mindig csak az egyik parton fekszenek és hossztengelyükkel a folyóval párhuzamosan húzódnak: őrhalom, Ludányhalászi, Sajónémeti, Sajóvelezd és Sajópüspöki. Több falu patakpartra épült és a XVIII. századi térképeken még felismerhető formában úgy, hogy a patak a két egymással szembe néző házsor között folyik: Rimóc, Nádújfalu, Felsőtárkány, Egerbocs, Tarnalelesz, Szilvásvárad, Mikófalva, Ragály. Az egyes soroknak Külső vagy Belső sor, Túlsó sor neveket adtak, amit valamihez viszonyítottak: az egyik soron lakók a másik sort - azokkal kölcsönösen - Túlsó sornak mondták. Árvízveszély miatt a házsorok többnyire a pataktól távolabb épültek és amikor a vízfolyást szabályozták, mellette még egy sor ház számára osztottak telkeket, s így 2-2 utcasor alakult ki a patak mentén: Felsőtárkány, Egerbocs. Rimóc, Tarnalelesz. Két falu - kivételesen - a patakkal párhuzamosan, annak csak egyik partjára települt (Mikófalva, Borsodnádasd), aminek okát a telepviszonyok adják meg. A halmazos, csoportos településrészek apró táblatelKei önmagukban nem tudnának egy-egy gazdaságot kiszolgálni, de nem is ez volt a céljuk. A falu belterületén vagy annak számító külterületén lévő kertbe helyezték ki a gazdasági udvar egy részét, esetleg további kertbe a gyümölcsöst, a veteményest. Ez a megosztott beltelektípus a szalagtelektől eltérően szétválasztja egymástól a belterületen lévő munkahelyet és a lakóhelyet, ami az egyén és a közösség, a család számára sajátos életrendet, munkastílust igényel. A típus kialakulása a középkorra vezethető vissza,

16 de kutatási területünkön 12. Tesz II. 877-878. 13. Bercsényi D.-VoitP., 11.741. 14. BakóF., 1978-1979.219-200. 15. Kiss L., 1978. 624; Magyar Néprajzi Lexikon II. 584. 16. Szabói, 1969. 155. 505