A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BALASSA M.Iván: Nép és nemzetiség a népi építészetben (A Kárpát-medence északkeleti részének példája)

A füstelvezető kétfajta irányulásának határvonala nemcsak a népi építkezés területén érvényesül. Paládi-Kovács Attila hívta fel a figyelmet erre a magyar nyelvterület egyik fontos „vízválasztó"-jára, mely „Elválasztja a katolikus palóc-barkó tömböt az észak-borsodi reformátusságtól ..." Megállapítja, hogy ennek mentén válik el a kenderrost-megmunkálás két táji rendszere, továbbá a batyuzás terminusainak, a teherhordó lepedők méretezésének is itt húzódik a határa.

68 Ez a határvonal a tüzelőberendezéseknél - úgy tűnik - „etnikum feletti", a magyar, szlovák, sőt kárpátukrán lakosságú területeken a függőleges és ferde irányulású füstfogót ugyanaz a vonal választja el. Ez a tény a népi építészet keresett interetnikus kapcsolatai szempontjából nemcsak figyelemre méltó, hanem figyelmeztető is. Balassa Iván a tokaj-hegyaljai német telepesek építkezésével foglalkozva a környékbeli magyar lakosságú falvakhoz viszonyítva megállapít ugyan bizonyos különbségeket, de hozzáteszi: „Ezek azonban nem biztos, hogy etnikai forrásból táplálkoznak."

69 Ebben a körben említi meg például a rendkívül keskeny telket, mely 6 bécsi ölnek felel meg, azaz nagyjából 11-12 méter. Ez azonban nem más, mint a középkorra visszanyúló telekkiosztási hagyomány. Marjalaki Kiss Lajos például Miskolcon kimutatta, hogy a XIV. században hat és fél, hét öles a telkek utcai frontja.™ Ez féltelek, mert Maksay Ferenc megállapítása szerint az egy hold nagyságú, átlagos beltelek utcai frontja 12 királyi öl körül mozgott.

71 Ezt a féltelek-szélességet napjainkig meg lehet például Göncön figyelni, ahol a település közismert története eleve kizárja azt, hogy ez esetben valamilyen XVIII. századi, az akkor megjelent német etnikumhoz köthető jelenséggel lenne dolgunk. Balassa Iván óvatosan fogalmazva, de megemlíti az oldalkamrák kérdését is, tehát az olyan, úgynevezett másféltraktusos épületeket, ahol az utca felől a szoba mellett, annak félszélességét kitevő kamra helyezkedik el.

72 Az ilyen másféltraktusos, általános elrendezésüket tekintve kétmeneteles lakóházak azonban Északkelet-Magyarországon máshol is előfordulnak, eredetük a városi és nemesi kuriális építészetben kereshető. Megjelenésük a németek lakta falvakban azzal magyarázható, hogy e települések építkezésükben - mindenekelőtt gazdasági okokra visszavezethetően - nem mindig és mindenben a környezetük magyar falvai által kínált előképet követték, hanem városi mintákat vettek alapul. A lakóházakon megjelenő vastábla megítélésem szerint valamiféle hatósági szabályozásnak köszönheti létét, melynek a hercegkútiak, de hozzátehető, a rátkaiak, károlyfalviak vagy a Sárospatakkal eggyé lett Józseffalva (Borsod-AbaújZemplén m.) lakói eleget tettek. 4. Mindezek után meg kell kísérelni a választ arra a kérdésre, hogy a népi építkezés egy olyan meghatározott térségben, mint a Kárpát-medence északkeleti része, mutat-e interetnikus kapcsolatokként értelmezhető jelenségeket, hogy az egymás mellett, sőt gyakran egymással keveredő etnikumok - a szemlélet irányától függően népek és nemzetiségek - lakóházai bírnak-e az etnikai eltéréssel magyarázható jellemvonásokkal. Alapvető tanulság volt számomra, hogy mikor Északkelet-Magyarország népi építkezésének alakulásával foglalkozva a népi építészet, elsősorban a lakóházak egyes jellemző sajátosságait térképen ábrázoltam, azonnal egyértelművé vált: a tüzelőberendezésekről, tetőszerkezetekről és formákról stb. készített térképek rendkívül sok összefüggést tárnak fel, csak egyre nem utaltak, arra, hogy az illető településen vagy szűkebb 68. Paládi-Kovács A., 1984. 69-70. 69. Balossal, 1984.279. 70. Marjalaki Kiss L., 1962. 96. 71. Maksay F., 1971. 115. 72. Balossal., 1984.273. 495