A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BALASSA M.Iván: Nép és nemzetiség a népi építészetben (A Kárpát-medence északkeleti részének példája)

ket nem hordoznak. Úgy tűnik, a nemzetiségek ekkor már átvették a többség, a magyarok építő gyakorlatát."

52 A településformákról szólva hangsúlyozza, hogy erre különböző okokból - korábbi települések létező szerkezetébe való betelepülés, földesúri szabályozás - a betelepülők nem voltak hatással. Mindössze abban lát etnikai eredetű sajátosságot, hogy Kompolton és Nagytályán (Heves m.) a német telepesek telkén a lakóházzal szemben, az utca vonalára emelt, lakókamrának, fészernek és gyakran borospincének helyet adó építmény található." A szlovák építkezési övezetben felvet néhány olyan jellegzetességet, mely megítélése szerint esetleg e vizsgálódások körébe tartozik. Mindenekelőtt azt, hogy „Az északról hozott műszaki ismeretek és szokások indokolják, hogy a szlovák faházak inkább boronafállal épültek, eltérően a környező magyarság gyakorlatától (Szajla)."

54 Ugyanakkor megemlíti, hogy a szlovák lakosságú falvakban igen korán megjelenik a kőből épített fal, ezt a földesúri „engedékenységgel" magyarázza.

55 A német lakosságú falvakról szólva külön felhívja a figyelmet arra, hogy itt a XVIXVII. századi lakóépületek komfort tekintetében évtizedekkel megelőzték a környező magyarság házait.

56 Felemlíti a kivetőfa kérdését. Ezzel már korábban is foglalkozott,

57 s a kerecsendi németek építőhagyományával magyarázza.

58 Ez, a tetőszerkezettel kapcsolatban lévő szerkezeti elem azonban megítélésem szerint éppen nem a német telepesek, általa is a kor legmagasabb színvonalán állónak megítélt építőgyakorlatával és a tornác előzményével lehet kapcsolatban. A megnevezés, mely XVIII. századi levéltári anyagból, épületfa-igénylésből ismert, éppen ellenkezőleg egy archaikum, a teregetett - azaz nem kévés - szalmafedés emlékét őrzi. Az ilyen tetőfedési mód nyoma ÉszakkeletMagyarország több pontján is kimutatható,

59 az említett terminussal pedig közvetlen kapcsolatot mutat Gönyey Sándor diósjenői (Pest m.) kivetőszeg adata.

60 A német telepeseknek tulajdonítja Bakó Ferenc az Aldebrőn és Kompokon (Heves m.) előforduló táblás cserépkemencét is, és megállapítja: „A cserépkemence tájunkon csak ebben a két faluban volt használatos, majd innen terjedt el néhány szomszédos magyar faluba, mint Feldebrőre és Tótfaluba. Német etnikai jellegét az a tény is erősíti, hogy Kompokon a Magyar sor házaiban ugyanakkor búboskemence állt."

61 Ezek a cserépkemencék azonban Északkelet-Magyarországon nemcsak az említett helyeken ismertek. Határozott eltérjedésterülete mutatható ki a Lókos-patak mentén Rétság (Nógrád m.) környékén, de a Börzsöny hegységben és az Ipoly mentén is használták ezt a tüzelőberendezést, melyet Nógrádban is losonci készítésűnek tartanak. A losonci fazekasok limitációjában már a XVIII. század közepén ott vannak a kályhák, közöttük a később széles körben elterjedt közönséges zöld . . . is.

62 A XX. századi néprajzi gyűjtések a zöld kályhát táblás kályhának írják le.

63 De megtalálható ez a tüzelőbe52. BakóF., 1984.118. 53. BakóF., 1984. 111. 54. BakóF., 1984. 111. 55. BakóF., 1984.112. 56. BakóF., 1984. 114. 57. BakóF., 1969. 265., 272. 58. BakóF., 1984.115. 59. Részletesebben foglalkoztam a kérdéssel az egyelőre kéziratban lévő A lakóházak történeti fejlődése Északkelet-Magyarországon c. kandidátusi értekezésemben (135-137.), melyet azonban Bakó F., mint opponensem ismer. 60. Gönyey S., 1937. 298.16. á. 61. BakóF., 1984.116. 62. Zólyomi J., 191 A. 29. 63. Ld. /. Sándori., 1977. 364. 493