A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - BALASSA M.Iván: Nép és nemzetiség a népi építészetben (A Kárpát-medence északkeleti részének példája)

ezeket meneteles lejáratú épületeknek is nevezik. Amennyiben a tetőgerinc irányulása a tetőt tartó ágasok nyoma alapján megfigyelhető, megállapítható, hogy az ilyen házak bejárata a nyeregtetős építmény oromzati oldaláról nyílik. Rövid, oromzati oldalról nyíló bejáratú, a bejárat mellett elhelyezkedő kemencés ház ismerhető fel a Komjáti V. (Komjatice-Tomásové) feltáráson, datálása a IX-XII. század.

35 Kéménden (Kamenín-Kiskukoricás) ezek X-XI. századiak.

36 Nyitrán (NitraSindolka) az ilyen házleletek korát a IX-XII. századra teszik.

37 Visegrád-Várkerten Méri István, majd Kovalovszki Júlia tárt fel hasonló építményeket a X-XIII. század között lakott településen.

38 A leleteket bemutatva Kovalovszki Júlia megjegyzi, hogy hasonló építmények a Dunakanyar más helyeiről, a Dunántúl északi feléből és a Kisalföldről is előkerültek. Ezek közül közölt a pilismaróti szobi-révi (XI-XII. század),

39 és délebbre a tatabánya-dózsakerti, ezt feltárója a X. századra datálja.

40 Ezt Fodor István egy hozzászólásban kissé korainak ítélte meg, felhívta arra a figyelmet, hogy a kormeghatározás egy olyan kerámia alapján történt, melyek temetőkben XI. századi sírokból kerülnek elő. Az eddigi épületek mind kőkemencések voltak, a Fodor István által Tiszafüreden feltárt hasonló elrendezésű épület kemencéje agyagból készült,

41 korát az előbb hivatkozott hozzászólásban késő Árpád-korinak határozta meg. Az Ungvár (Uzsgorod) melletti Radvánkán Bernjakovics, K. V. bukkant X-XI. századinak tartott meneteles lejáratú, a bejárat mellett elhelyezkedő kemencés lakóházra.

42 Valószínű, hogy a hasonló leletek száma a jövőben gyarapodni fog, hiszen pl. a szabolcsi földvár melletti település közöletlen anyagában is vannak erre utaló jelek. Feltételezhető, ha a nem menetes lejáratú épületeknél a bejárat helyét nem az általánosan megszokott módon, hanem e lehetőséget is figyelembe véve keresik, akkor az ilyenek között is nagyobb számban elő fog fordulni az oromzatról nyíló ajtajú építmény. Az oromzati bejáratú házaknak van egy, eddig még nehezen megmagyarázható sajátossága, ahol településszintű feltáráson kerültek elő, ott nem az összes épület ilyen. Komjátiban több objektumot tártak fel, de az ásatási helyszínrajz ismerete nélkül egyelőre nem világos, hogy a nyilvánvalóan felismerhető oromzati bejáratú építmény hogyan viszonyul (korban, mennyiségben) a többihez. Kéménden az 1200 m

2 feltárási területen többségben voltak a másféle lakóobjektumok, bár az ásatási beszámolóból nem derül ki, hogy ezek csak a meneteles lejárat hiányában vagy másban is különböztek a három háztól. Visegrád-Várkerten a házmaradványok egy része hosszúoldali bejáratú, és a bejárattal átellenes sarokban található a kőből készült kemence, de van ahol az ilyen építmény zárt tüzelőberendezésének szája nem az ajtó felé, hanem az egyik rövid oldal felé néz (pl. 14. sz.). Végezetül pedig ott vannak a rövid oldalról nyíló bejáratú, a bejárat melletti, a szájukkal ide nyíló kőkemencés házak (pl. 15., 17., 22., 26. stb.). Sajnos ez esetben sem tudunk semmit az eltérő építmények időrendjéről, arról, hogy ezek egymás mellett, egyidejűleg léteztek (ez az építmények elhelyezkedése miatt csak részben lehetséges), vagy valamelyik megelőzte a másikat. Az oromzatról nyíló bejáratú, a bejárat melletti, rendszerint kőkemencés házak elterjedése a X-XII., esetleg a korábbi és a következő században nagy óvatosságra int az 35. Habovstiak, A., 1985. 87. 20. á., 284. 36. Nevizánsky, G., 1982. 67-68., 73. 5. á., 74. 6. á., 75. 7. á., a szerző utal a „meneteles lejáratú ház"-ak elterjedésére és jelentőségére. 37. HabovStiak,A., 1985.300. 38. Kovalovszki /., 1986. 61-63., és a település ásatási rajza. 39. KemenczeiT.-StanczikL, 1979. 11-12. 40. Vékony G., 1980. 28-29., az alaprajza LaszlovszkyJ., 1982. 283. 41. Fodor I., 1978. 662-664. 42. Bernjakovics, K. V., 1957. 442. 490