A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - GUNDA Béla: Kulturális ökológiai megfigyelések a növénytermesztés kezdeteiről

Pálinkát ízesítenek vele. A Bükk hegység néhány falujában (Tardona, Mályinka, Kisgyőr) a kiskertekben a nagyezerjó fű (erős fű, Dictamnus albus) virított még 1984-ben is. Ez is az erdőből behozott növény. A friss vagy szárított virágból, leveleiből főzött teáját magas láz esetében isszák. Különös gondozást kíván, mert hamar kivész a kertből. A Curare 1984. 2. számában feldolgoztam egy kárpát-ukrajnai magyar falu (Dercén) gyógynövényismeretét. A nagy ezerjó füvet ott a fürdővízbe teszik, virágteáját mell-, szív-és gyomorfájás esetén isszák (Cunda, 1984. 259.). A növény a derceni határban, a környéken már ritka. Egyesek - szép virágja miatt is - próbálkoznak kerti ültetésével, de nem sok sikerrel. Egy-két éven belül kivész. Az Euphorbia specieseket magyar népterületen különböző bajok gyógyítására, nedvüket szemölcsirtásra használják (Faller, 1943., 23.). Kerti termesztésüket vagy akár csak megtűrésüket nem ismerem, de egyik speciesüket (Euphorbia lathyris) a szlovákoknál, mint gyógynövényt a kertekben megtaláljuk (Holuby, 1958.190.). Figyelmet érdemel a zsurló (Equisetum arvense) kerti ültetése. A szlovákok, magyarok, németek régebben edény súrolásra használták. Innen a magyar nyelvben cinsikó, kannamosó, surlófű, üvegmosó elnevezése, de említik bábaguzsaly, békaláb, békarokka, fentőfű, macskafarok stb. néven is (Péntek-Szabó, 1976a. 175.; Gréb, 1943.129.). A szlovákoknál a házi kertbe is ültetik, s főzetét máj- és epebajok esetén isszák (Márkus, 1979.119.). Nálunk is többféle betegség ellen használják, s hallucigén növényként is ismerik (Faller, 1943. 23.). A néprajzi kutatók, geográfusok, botanikusok körében jól ismert, hogy a pásztorszállások körül sajátságos növényzet alakul ki. így a Lápos völgyében figyeltem meg, hogy a juhkosár trágyás földjében bőven terem két gyomnövény, a csalán (Urtica urens) és a libatop (laboda, Chenopodium album). A románok mindkettőből főzeléket készítenek (Gunda, 1956. 46.). A Nagyhagymás alatti Fehérmezón a gyimesi csángóknak sajátságos juhászszállásaik vannak. A koliba körül, a juhkosár helyén sok csalán (Urtica urens, Urtica dioica) nő, amelyet nem tépnek ki, nem kaszálnak le, mert a fiatal hajtásokból egy-két maroknyit összevagdalva savólevesbe főzik. Gyakran az ordáról leszűrt sovány savóval meg is öntözik a koliba körüli csalánt, hogy jobban fejlődjön. Primitív módja ez a „művelésbe"-vétel kezdetének. A csalán savóval való öntözését figyeltem meg Illyésmező (a Mezőhavas alatt) közelében a havasokon, ahol marosszéki elrománosodó magyar juhászok legeltettek. A Csallóközben a falusi kertekben a valódi sáfrány helyett a vad sáfrányt (Carthamus tinctorius) termesztik (Márton, 1982. 60.; v. s. Péntek-Szabó, 1985. 215.). Borbás V. írja, hogy a örvénygyökér (Inula helenium) gyakran látható a falusi kertekben. Musttal alantbor lesz belőle. Gyomorgyengeség esetén isszák. A dohányos ember a pipaszárat füstöli vele (Pallas lexikon). Megfigyeléseit valószínű palóc hazájában tette. A Mezei Gazdák Barátja c. folyóiratban (VI. darab, Pest, 1829. 33.) Mindszenty Dániel írja, hogy az örvénygyökérrel a szúnyogok ellen a szobát füstölik. Gyökerének nagy hasznát veszik. A régi magyar rím így beszél a jóságáról: Az örvénygyökérrel szívfájás megszűnik: őtet és a rutát hogyha összetörik, Mindkettő levéből szakadt ember iszik, Nagy bizonnyal mondják, hogy tőle vigaszik. Már Borbás V. megemlékezik a Természettudományi Közlöny (19. k. 1887. 478.) Levélszekrény rovatában arról, hogy Békés megyében vetik a földimogyorót (Lathyrus tuberosus), s a gumóit sertéseknek adják. Úgy tűnik, hogy valamiféle nagybani termesztésről (a szerző szép táblát látott) van szó. Számunkra többet mond, hogy Nagyiván, Kőröstarcsa, Dévaványa, Békésszentandrás, Szegvár falvakban a két világháború kö474