A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - FEHÉR József: Múzeumalapítási törekvések Sátoraljaújhelyen 1876-1987 között

közt említésre méltó fegyvergyűjteményével gazdagította a múzeumot . . ."A Zemplén 1929. június 16-i száma részletesebben ismerteti gr. Széchenyiné adományát, melyben az ásatások során előkerült aranytárgyak is szerepeltek. De gyarapodik a múzeum az újra meginduló régészeti feltárásokból is. Az első világháború kitörése megakasztotta ugyan a nagy lendületeket vett feltárásokat, de a háború után Klebelsberg Kunó közoktatási miniszter egységesíti az országszerte helyi elgondolások alapján folyó kutató munkálatokat, és törvénnyel biztosítja a központi irányítást. 1932-ben a Zemplén vidéken is megindulnak az ásatások. Tompa Ferenc dr. egyetemi tanár, múzeumőr Megyaszón, Hernádkakon és Bodrogkeresztúron 1937-ig többször végez szakszerű feltárási munkálatokat a vármegye támogatásával. 1937-ben igen gazdag honfoglalás kori lelőhelyet, 13 bolygatatlan sírt tárt fel, és több feldúlt sírnak tartalmát szedte össze dr. Fettich Nándor egyetemi tanár, múzeumőr Karos határában, az Eperjesszög nevű dűlőn. „Az I. sír összes mellékletei és szórványos leletekből 2 ezüst dirhem és egy szétkalapált ezüstérem a Magyar Nemzeti Múzeumba, a többi anyag Zemplén vármegye Múzeumába került. Az I. Eszak-Dél tájolású sír végében a lábak felett kengyel, a jobb alsó lábszár külső oldalánál íj csontpár, a jobb kar mentén szintén íj csontpár, a váll alatt egy csomóban vas nyílhegyek, tegeztartó fülek és vastöredékek, a medence körül rossz ezüst övveret, szíj végek és csatt, a mellkason 3 bronz gomb, ezenkívül vascsatt, vaskés, fülecskékkel ellátott bronzkarikák és töredékek feküdtek. A többi sírokban ezüst töredékek, rozettatöredékek, finom ezüstdíszítmény, ezüstcsatt, bronz szíj végek, bronzkarikák, bronz- és ezüstgombok kerültek elő . . . Különösen fontos a finom ezüstlemezekkel bevont vas kengyelpár . . . Továbbá arab dirhemleletek, melyek a kievi út irányát jelzik . . . Érdekes a vármegyei múzeumba került aranyozott ezüst nyakékfüggő, amelyben római vésésű achát kő van. Fettich különösen kiemeli a két madáralakú veretet. A lelet minuszinszki és martinovkai kultúrhatásokat szemlélteti."

21 A már idézett 1932-es városi útikalauz és Zemplén vármegye évkönyve az 1940. évre a múzeum érdekességei közül a Hegyaljai Bormúzeumot, a Babochay-féle Fata Tarcalliensia könyvészeti ritkaságait, és Dókus Gyula porcelángyűjteményét emeli ki a sok érdekes látnivaló közül. Ekkor a múzeum a levéltárral szervezeti egységben működött. Még nem volt hivatalosan „közgyűjtemény", látogatni általában csak a levéltári szabályok szerint, vagy előzetes engedélyt kérve lehetett. A fennmaradt vendégkönyv viszonylag kevés látogató bejegyzését tartalmazza (természetesen napjainkhoz képest). 1938 őszén a Felvidék újra Magyarországhoz kerülésével a Sátoraljaújhely melletti Borsi községben, Rákóczi szülőházában kínálkozik újabb lehetőség az egyre bővülő vármegyei múzeumi anyag elhelyezésére. Borsi egyébként is „jelképpé" emelkedik abban az időben, a trianoni igazságtalanság felszámolásának jelképévé. Kedvező fekvésével, a Bodrog-parti ligetekkel, a kastély körüli gyönyörű parkkal nemzeti zarándokhely lehet. A múzeum ottani elhelyezésével egyúttal bizonyítani kívánták a magyar „történelmi jogfolytonosságot". A két világháború között a borsi várkastély dr. Hajna Sándor kassai ügyvéd tulajdonába került, aki 1939-ben ajándékképpen Zemplén vármegye közönségének ajánlotta fel, míg a hozzátartozó birtokot (park, szántó, erdő, legelő) közművelődési alapjából megvásárolta tőle a vármegye. A törvényhatósági bizottság már 1939-ben elhatározza, hogy a kastélyt Rákóczi Múzeum, cserkész- és levente üdülőotthon céljaira rendbehozza. Az épületre rá is fért az újjáépítés, hiszen tulajdonosai már a XVIII. század végétől nem lakták, nem gondozták, így az épület és annak udvara majorsággá vált, amikor is a földszinti helyiségeket 21. Csíkvári A., 1940.49-50. 441