A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - FEHÉR József: Múzeumalapítási törekvések Sátoraljaújhelyen 1876-1987 között

volt az első, aki fölhívta Zemplén vármegye nagyközönségének figyelmét, és fölkérte érdeklődését, hogy szervezze meg saját kebelében a régészet barátaiból a Zemplénvármegyei Múzeom-Egyesületet".

1 1910-ben a már említett Kazinczy Kör választmányi ülésén „Dr. Hornyay igazgató előterjesztést tesz, és indítványozza, hogy egy vármegyei múzeum alakíttassék, s az a társadalom gondjaira bízassék, ezen múzeum alapításában pedig a Kazinczy Kör részt venne oly módon, hogy a tagsági díjat 2 koronáról 4 koronára emelné fel, s ezen tagdíjból 2 korona a múzeumra esnék, miből jelentékeny összeg gyűlne be".

2 Ez utóbbi kezdeményezést a választmányi ülés azzal zárja le, hogy a múzeumalapítás kérdését Zemplén vármegye törvényhatósága már programjába vette, így ne legyen az célja az amúgy is csak szerény anyagiakkal rendelkező körnek. A korai kezdeményezések és a vármegyei törvényhatóság pártfogolta múzeumalapítás Sátoraljaújhelyen végül mégis csak egy személy, Dókus Gyula (1849-1928) alispán, író munkálkodásának köszönhető. A tudós alispán tősgyökeres újhelyi család fia, akinek ősei jelentős Zemplén megyei közéleti emberek voltak. Nagyműveltségű tanítója pedig Fejes István újhelyi költő, református püspök. Sárospatakon végzett jogot, neveltetése és tanulmányai után széles látókörű, nagyműveltségű, a történelem, a filozófia, a régészet kérdései iránt érdeklődő, s emellett a megyei közigazgatási pályán hatalommal is rendelkező művelt emberré lett. Szerkesztőségi tagja volt a Zemplénnek, az Adalékok . . . című folyóiratnak, melybe sok tudományosan is megalapozott közleményt írt. Az Archeológiai Közlönyben is megjelentek írásai a Zemplén megyei ásatásokról, leletekről, főleg a Bodrogkeresztúr-Dereszla dombi kincsekről, honfoglalás kori sírokról, temetőkről. Más országos folyóiratokban is találkozhatunk tanulmányaival, főleg a régészet kérdéseiről. Dókus Gyula a századfordulótól kezdve tudatosan, kitartó szorgalommal és lelkesedéssel gyűjti a régiségeket, bevallott célja egy megyei múzeum alapjainak megteremtése. A gyűjtéshez igénybe veszi a földbirtokosok segítségét, a néptanítók kutatásait, a falvak elöljáróinak bejelentéseit. Az évtizedek során csodálatos gazdagságú anyagot gyűjt össze, melyet 1928-ban felajánl a vármegyei múzeum javára. Sajnos ma már nincs birtokunkban gyűjteményének pontos leltára. (Ennek magyarázatára a későbbiekben kitérünk.) Utalásokból próbáljuk meg rekonstruálni az általa felajánlott gyűjteményi anyagot. Zemplénvármegye Évkönyvében

3 az alábbi közléseket találjuk: „Zemplénvármegye területén a tudós kezek a föld gyomrában elrejtett kútfőket a tizenkilencedik század második felétől kezdődően gyűjtögették. Tiszakarád község határában már 1868-ban hét bronzkard, egy tőrpenge és négy tokos véső került a gyűjtő birtokába, 1858-ban pedig Mezőzombor és Tarcal között a vasútépítésnél sírmezőre bukkannak, és a sírokból égetett urnákat tárnak fel." „Kiss Elek sárospataki tanár egész férfikorát az ősember emlékeinek kutatására szánja, s 1892-ben a Hercegkút melletti pogánykúti lelőhely gazdag tárházára bukkan (őrlőkövek, törőkő, kőfejsze, véső, köszörűkő, parittyakő, edénytöredékek) . . . Sárospatak alsóhatárában . . . őrlőkő, díszített őskori edény darabok, bronzgyűrűk, fibula, díszített lánc, aranysodrony fülbevalónak hajlítva, és egy teljes gyöngysor tartozik az alsóhatári lelethez . . . 1893-ban Stépán Gábor a nagymihályi járásban Imreg, Szürnyeg, Mézpest és Abara szomszédságában őrlőkövet, urnát és vízedénycserepeket talált a második korszakból ..." A fenti szórvány leletanyagok, melyek véletlenszerű rátalálás, illetve nem szakszerű kutatások (és meghatározás) útján kerültek elő, idővel Dókus Gyula gyűjtemé1. Zemplén Naptára 1928. 27. 2. Kazinczy Kör Jegyzőkönyvei 1910. 3. Zemplénvármegye Évkönyve az 1940. évre. 77-80. 432