A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - HŐGYE István: A Zemplén megyei szlovákok 1918-1919-ben

csak most vigyázzunk! Csak most álljunk ellen minden hódító törekvésnek, akkor a tót nép végre megszabadul, és nem mint magyar, nem mint cseh, hanem mint önálló tót nemzet mutatja meg a világnak a tótság erejét. Éljen a szabad tót nép! Éljen a szocialista és radikális népköztársaság!"

13 A forradalom eseményei a szlováklakta északi részen, de a megye déli részén a magyarok között is hasonlóan visszhangzott. A szlovák falvakban is elkergették a jegyzőket, megtámadták a földbirtokosokat, kereskedőket. A megmozdulásoknak annyiban volt nemzeti sajátossága, hogy ott az államhatalom - amelynek helyi szerveit eltörölték, képviselőit elűzték - a nemzeti elnyomást is megtestesítette. A nemzeti és társadalmi elnyomás miatti elkeseredés ösztönös formában jelentkezett és volt együtt. A nép haragja minden olyan tényező ellen fordult, amelyben vagyoni jóléte miatt ellenséget látott; szlovák és zsidó gazdát, bérlőt, magyar nagybirtokost, gazdag ruszin kocsmárost egyformán kifosztott. Mivel a hazatérő katonáktól a laktanyák, katonai raktárak elfoglalásából a falvak lakossága is nagyszámú fegyverhez jutott, és amint a vidék állapotáról jelentette a kassai csendőrkerület parancsnoka „ . . . a felfegyverzett katonák sok helyen bandákba verődve rombolnak, fosztogatnak . . ,"

14 Zemplén megye levéltárának ügyészségi és törvényszéki irataiban soha annyi rablás, fosztogatás nem volt mint ebben a korban feljegyeztek és megőriztek a fenti iratok, ami a körülményeknek, az éhínségnek, közbiztonság hiányának tudható be. Az iratokból kitűnő legkülönbözőbb helyeken történtek fosztogatások, sok magyar név között sok szlovák is elkövetett rablást, így Parnón, Kohányban vagy Bodrogszerdahelyen, ahol Palocsik József és 72 társa rabolt. Laborcfőn Prokopcsák Vaszil a Sztáray grófokat rabolta ki, Sztropkón szintén történtek rablások.

15 Az év novemberében a sok hír, remény a tömegek öntudatát megnövelte. Bérkövetelések voltak, a megyei Bérmegállapító Bizottságnak sok dolga akadt. A cselédek, napszámosok már nem érték be a korábbi alacsony bérrel, járandósággal. A Sátoraljaújhelyi Járási Mezőgazdasági Békéltető és Bérmegállapító Bizottság az alábbi cselédbéreket állapította meg: 400 Korona készpénz, 4 q búza, 9 q rozs, 2 q árpa, 8 m

3 tűzifa, 1400 négyszögöl föld, 1 tehéntartás, sertéslegelő, 1 koca + szaporulata, 30 kg só, vagy annak ára. Napszámbéreket pedig így határozta meg: Huzamos alkalmazásban álló férfi, aki zsákolni, kaszálni tud, napi 12 Korona, július-augusztusban 15 Korona. Asszonyoknak a fenti bér 1/3-ával kevesebb, 14-16 éves korig a fenti bérek fele. Szőlőnapszámok: március-áprilisban 12 Korona, május-júniusban 15 Korona július-augusztusban 17 Korona, szüretkor 10 Korona állandó foglalkoztatás esetén, de 1-2 napi munkában 2 Koronával több. Asszony és 18 évnél fiatalabb férfi bére 1/3-dal kevesebb volt, de ha kapáltak csak 2 Koronával kaphattak kevesebbet.

16 Gyakoriak voltak, hogy népgyűlésen közvagyonnak nyilvánították a nagybirtok termését és felesben betakarították. A cselédek várták a megígért földreformot, nem kötöttek új szerződést, mert saját földet reméltek. 1918. november 7-én Dókus Gyula Zemplén megye alispánja a járási főszolgabíróknak utasítást adott a községekben sorra megalakult és alakulandó nemzeti tanácsok munkájának segítésére: „ . . . A vármegye területén a községekben a belbéke és közélelmezés biztosítására Nemzeti Tanácsok alakultak . . . E Nemzeti Tanácsok működésére nagy súly helyezendő . . .felhívom a Főszolgabíró Úr és általa az összes körjegy13. Z. lt. Sátoraljaújhelyi jár. főszolgabírójának i. 6616/1918. 14. Liptai E., 1965.28. 15. Z. lt. Zemplén vármegye ügyészségi iratok 2603,5154,5164,5450,5460/1918. Sátoraljaújhelyi Kir. Törvényszék 870,2227,4632, 6987, 7792/1918. stb. szlovák zavargások, rablások. 16. Z. lt. Sátoraljaújhelyi jár. főszolgabíró i. 1476/1918. 419