A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - HŐGYE István: A Zemplén megyei szlovákok 1918-1919-ben

Nagy veszélyt jelentett a magyar hatóságoknak a Zemplén megyéből nagy számban Amerikába ment, de visszatért szlovákok agitációja. Gr. Hadik főispán jelentésében írta: „.. . Tapasztalható, hogy az Amerikából visszatért tótok pánszláv eszmékkel telítve érkeznek vissza."

7 Agitációjukról egy másik jelentés így számolt be: „ . . . Gajdos János terebesi születésű pánszláv agitátor Amerikából tért haza. Nevezett a pánszláv érzelmű papokkal bizalmas lábon áll és agitáczióját az úgynevezett „Rózsafüzér társulat" alapításával leplezi. . . . legéberebb megfigyelésére, államellenes működésének megakadályozására . . ."hívja fel a főszolgabírók figyelmét.

8 Az Amerikában letelepedett szlovákok, a magyarországi szlovák nemzeti mozgalom megsegítésére 1 centes bélyeget adtak ki „Slovenski brat, objim si mat." felírással és Mudrony Pál arcképével „Ja som pisny, ja som Slovak" szöveggel érmét. Ezek Zemplén megyében forgalomban voltak, mert Bernáthalispán elrendelte:. . . Tekintettel arra, hogy az említett bélyegjegyek és érmékből előálló jövedelem oly nemzetiségi agitáció czéljait kívánja szolgálni, melynek magyarellenes irányzata kétségtelen, a kérdéses bélyegjegyek és érmék használatát, terjesztését, árusítását megtiltom ... a postahivatalok az ezekkel a bélyegjegyekkel megragasztott postai küldeményeket szállításra ne fogadják el, az érkező ily küldeményeket ne kézbesítsék . . ."

9 A világháború új lehetőséget hozott a nemzetiségiek, közöttük a szlovákok elszakadására. 1915 júliusának végén a szlovák Nemzeti Párt lapjában vezércikk jelent meg, amelyben hangot kapott az elszakadás közvetlen szándéka. Az év novemberében a cseh emigráns vezetők: Benes, Masarik, Stefanik megalakították a Cseh Külföldi Bizottságot. 1916. február 22-én a fentiek vezetésével megalakult az emigráns Csehszlovák Nemzeti Tanács. 1917 májusában a cseh képviselők követelték Csehország és Szlovákia egyesítését. A szlovákok az 1918. május 1-i liptószentmiklósi népgyűlésen kimondták Csehországhoz tartozásukat, de annak részeként önálló kulturális, gazdasági fejlődést, politikai jogegyenlőséget kívánva. Az Osztrák-Magyar Monarchia háborús vereségei, ellenségei segítették a birodalom népeinek elszakadási törekvéseit, az államalakulat felbomlását. Közvetlen segítséget is adtak a cseh, román, szerb burzsoáziának, nemzeti mozgalmukat nemzetközi fórumokon is látványosan támogatták. 1918-ban hirdette meg Wilson amerikai elnök híres 14 pontját, amelyben hangsúlyozta a nemzetiségiek szabad fejlődését, teljes önrendelkezési szabadságát. A nemzetiségiek vezetőinek római találkozóján 1918 áprilisában közös elhatározás született a Monarchiából való kilépésre. Az év júliusában Pittsburghban egyezmény jött létre a cseh és szlovák emigránsok között, hogy a Csehszlovák államban Szlovákia autonóm jogokat fog kapni. 1918. október 16-i IV. Károly manifesztuma elkésett, már a nemzetiségiek elszakadását nem tudta megakadályozni. Október 18-án Masaryk kibocsátotta a Csehszlovák Függetlenségi Nyilatkozatot, amely kimondta az elszakadást a Monarchiától. Hiába volt a Magyar Nemzeti Tanács október 25-én kiadott 12 pontjában helye a nemzetiségiek jogainak elismerésére, ezt már nem vették figyelembe sem. Október 28-án a prágai Nemzeti Tanács a csehszlovák állam kormányának nyilvánította magát és kimondta Csehszlovákia megalakítását. Október 30-án Turócszentmártonban a Szlovák Nemzeti Tanács elfogadta, hogy Szlovákia csatlakozik az új államhoz. Szlovákia hovatartozásának ügyében 1918 nyarától különböző nacionalista elképzelések születtek. Szlovákia, mint állam, mint terület bizonytalan volt, mivel a szlovákok a többi magyarországi nemzetiségitől eltérően területi privilégiummal soha nem 7. Z. lt. főispáni iratok 1403/1902. 8. Z. lt. főispáni iratok 34/1908. elnöki szám. 9. Z. lt. Zemplén megye alispánjának iratai 6233/1908. 417