A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - GYULAI Éva: Borsod Vármegye Rákóczi hamvainak hazahozatalánál • Adalékok az ünnepek viselettörténetéhez

1896-ban a budapesti milleniumi ünnepségekre kiállított díszbandériumának is hasonló kardja volt. A lobogós kopja mint szálfegyver népszerűsége a kuruc korra már jelentősen csökkent, bár a szabadságharc első éveiben még használatban volt, de 1707 után mindinkább „kiszorult a használatból, s a szurony lép a helyébe".

48 Lónyay commissariusnak egy 1705. július 20-án Dobszán kelt kimutatása és elszámolása még említi a pikát (kopját) és a hozzá való zászlót: „Pikákot vörös fenyőfábul praeparáltattam . . . bagaziát és gyolcsot is a pikákra".

49 A múzeumi darab Rákóczi vörös-kék színeit viseli zászlaján. A lószerszámok színei is autentikus a múzeumi tárgy együttesben, hiszen a kuruc kor ebben is a vöröset kedvelte. Kőrössy György fejedelmi kincstartó és főkamarás levelezésében említi (1709. március 2-án), hogy a „fejedelem udvari hatos díszfogatainak lószerszámai karmazsinbőrből készültek, minthogy akkoriban úgy a paripa-, mint a gyeplős kantárok, hámok egyszóval az egész szerszámzat magyar ízlés szerint színes (legtöbbnyire vörös) bőrből való volt."

50 Az eredeti kuruc formákat, színeket és a korban használatos anyagot, a posztót híven megtartó ünnepi viseletegyüttes azon kevés díszöltözékek közé tartozik, melyek egyetlen alkalomra készültek, így a darabok megtervezésénél elsőrendű szempont volt az alkalom történelmi jelentősége, históriai háttere. A századelő nagy, az egész országot megmozgató társadalmi, politikai sőt, társasági eseményén Borsod vármegye - a Rákóczi szabadságharccal s magával a fejedelemmel való egykori, bizonyított kapcsolata révén - lehetőséget kapott, hogy igen rövid - alig egy hónapos - felkészülés után az ország közvéleménye előtt bemutatkozzék. Erre a kihívásra a megye politikai és szellemi vezetői jó érzékkel a Bercsényi huszárokból álló díszbandérium kiállításával válaszoltak. Ezzel a vármegye egyszerre idézte fel a kuruc kor hadszervezetét - a historizmus ideológiájának és művészet-, viselettörténeti felfogásának adekvátan, s felelt meg a világháború felé tartó dualista rendszer által megkövetelt fényes, ünnepi külsőségeknek. A - néha több - történeti kort is dokumentáló, tárgyiasító múzeumi emlékek közkinccsé tétele a történeti íruzeológiában nemcsak leírásukban, a róluk készült képek közzétételében realizálódik, hanem egyre inkább abban is, hogy a közgyűjtemények kiállításokon szerepeltetik őket. Talán a borsodi ünnepi viseletegyüttes is felkerülhet egyszer a raktárakból a kiállítás napvilágára, ha nem is nagy történelmi sorsfordulókat és a társadalmi-politikai viszonyokat jelenítve meg, hanem mint egy ünnepelni soha nem rest kor beszédes emléke, amely kor a világháborúba torkolló feszültségeket nem egyszer túlhajtott külsőségekkel, ünnepségek sorával igyekezett elkendőzni. 48. MarkóÁ., 1934.132. 49. Bánkúti I., 1980.39. 50. ThafyK., 1880/2.7763. 399