A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - NÉMETH Györgyi: Kosuth Lajos és kora kiemelkedő történelmi személyiségei az angolszász történetírás legújabb munkáiban

a radikális társadalmi és politikai reformot nemzeti posztulátummá emelte, s a legnagyobb szolgálatot tette országának azzal (sok jó és ugyanannyi rossz szolgálatot is tett neki), hogy sokakat megnyert a belső reform ügyének, akik különben elvetették volna, ha nem győzi meg őket, hogy a reformok a nemzeti érdekek szempontjából kívánatosak."

17 Macartney egyetlen tekintetben ismeri el Kossuth fölényét Széchenyivel szemben, s ez szónoki és írói tehetsége, amit azonban előző korlátai Macartney szerint némileg elhomályosítanak. „ . . . gondolatai sem mélyek, sem eredetiek nem voltak, de egyedülálló képességgel rendelkezett, hogy meggyőzően fejtse ki őket. A legmeggyőzőbb emberek egyike volt, aki valaha is született." „Nagyszerűen játszott a magyar nép szívének húrjain, mert azok az ő szívének húrjai is voltak."

18 Kossuth népszerűségéhez szónoki tehetségén kívül még az is hozzájárult Macartney véleménye szerint, hogy ő a külső elnyomó és mások gonoszsága ellen indított küzdelmet, míg Széchenyi a nemesek tunyaságát ostorozta, s az önkritikára, önfeláldozásra hivatkozott.

19 Macartney ellenszenve abban is megnyilvánul, hogy a Védegyletet „szégyenletes kudarc"-nak tartja, amiért Kossuth csak azért lelkesedett, mert akkor éppen nem volt más jövedelemforrása.

20 Kann kevésbé részletesen veti össze a két politikus tevékenységét, de értékelésében hasonló elemeket találunk, mint Macartney írásaiban. Végeredményében Kossuth „ragyogó szónoki tehetségét" és „hatalmas, bizonyos mértékig demagóg tömegvonzerejét"

21 emeli ki, s azt, hogy Széchenyi kompromisszumos politikája elkerülte az Ausztriával való szakítást. „Bár Széchenyi sikere passzívabb és kevésbé feltűnő, mégis hatékony volt, mert óvatos reformpolitikája megakadályozta a szakítást Ausztriával."

22 Hugh Seton-Watson is hagyományosan, ellentétpárba állítva mutatja be a két politikust. Széchenyit mint aki a 18. század észtiszteletét helyezi előre a szenvedéllyel szemben, Kossuthot mint szenvedélyes politikust, akinek kiemelkedő szónoki és agitációs képessége van.

23 Felismerve a nemzetiségi kérdés jelentőségét a Habsburg-birodalom és Magyarország történetében az angol és az amerikai történetírók Kossuth reformkori nézeteit e tekintetben is megvizsgálják, s ismét összehasonlítják Széchenyi állásfoglalásával. Macartney Széchenyit és Kossuthot ebben a kérdésben is szembeállítja, s nem kérdéses, hogy kinek az oldalán áll. „Sok mérsékelt volt, köztük Széchenyi, akik állították, hogy a türelem és a megértés megbékítené a nemzetiségieket, s elfogadnák, hogy olyan államban éljenek, amelynek szerkezete a legfelsőbb szinten magyar."

24 De a szélsőségesek, akiket legkésőbb megjelent könyvében egyenesen „forrófejűek"-nek nevez, s akik közé Kossuthot is besorolja, minden nem magyar érzést teljesen ki akartak ölni a lakosságból. „A magyar soviniszták olyan sértően keltek ki azok ellen, akik ezt a követelésüket nem akarták elfogadni, hogy azonnal jogossá tették, és ösztönözték azokat az érzéseket, melyeket elnyomni reméltek, s bezárult a kör, mely később körülfogta Magyarország romlását."

25 Hasonlóan értékel Keith Hitchins is. A magyar nemzeti mozgalom „ . . . korán elérte az érettség és az agresszivitás magas fokát."

26 Képviselői közül Széchenyi „a felvi17. Uo. 249. 18. Uo. 249. 19. Macartney, C. A. 1962. 139-140.; Macartney, C. A. 1978. 60. 20. Macartney, C. A. 1978. 76.; Macartney, C. A. 1969. 292. 21. Kann, R. A. 1974.289. 22. Uo. 290. 23. Seton-Watson, H. 1977. 161. 24. Macartney, C. A. 1978.74. 25. Uo. 74-75. 26. Hitchins, K. 1969. 165. 355