A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - UDVARI István: Adalékok a XVIII. századi hajdúdorogi cirill betűs iratokhoz

tak be, a magyar liturgikus nyelv behozatala érdekében. A megye úgy határozott, hogy a javaslatot az országgyűlési bizottsághoz teszi át. 40 Ugyanebben az évben Popovics Bazil munkácsi püspök azt kéri dr. Lakatos György hajdúböszörményi lelkésztől, hogy „a Hajdú Kerület kifogásai ellenére is az orosz nyelv mint liturgiái ki ne küszöböltessék az iskolából." (Vö. Függelék VII.). Látjuk, a Hajdúságban az egyházi szláv-orosz nyelvet továbbra is tanították. Nem változott, sőt rosszabodott a helyzet azután, hogy az osztrák és orosz cári csapatok lever­ték a magyarországi forradalmat és szabadságharcot, átmenetileg oroszbarát osztrák politika dominált, s a ruszin nemzeti mozgalom russzofil jelleget öltött. 41 Ebben az idő­szakban, melyet a ruszin nemzeti újjászületési mozgalom fellendülése jellemez, a ko­rábbiakhoz viszonyítva bővebb teret kap a ruszinorosz nyelv alkalmazása a polgári élet­ben, s dominálóvá válik az egyházi hivatalos írásbeliségben. 42 Az egyházi adminisztrá­cióban bekövetkezett fordulatot jól érzékelteti a szabolcsi görög katolikus parochiák iratanyaga is. Orosz nyelvű iratmásolatokban bővelkednek a protokollumok, újra meg­jelennek a cirill betűvel vezetett anyakönyvek. A hajdúdorogiaknak a magyar liturgiái nyelv bevezetésére irányuló törekvései csak 1861 után, a Habsburg önkényuralmi rendszer válsága nyomán nyerhettek újra kifeje­zést, 43 s a kiegyezés után bontakozhattak ki. Az országos jellegűvé váló mozgalomnak, nem utolsósorban a magyarországi katolikus klérus ellenállása miatt, a régi Magyar­ország keretei között nem sikerült a magyar nyelvű liturgiát hivatalosan kieszközölni. A kárpátukrán (rutén, ruszin) szórványokra vonatkozó néprajzi indíttatású feldol­gozásokban általában szó esik a kárpátukrán népesség migrációjának, nyelvi-kulturális asszimilációjának vallási, egyházszervezeti hátteréről is. 44 Mikro vizsgálatok híján, s bi­zonyos XIX. század végi, XX. század eleji képleteknek a korábbi századokra történő visszavetítődéseként, a szakirodalomban az a felfogás uralkodik, mely szerint a vallási unió elősegítette az ukrán szórványok asszimilációját. Ez a történészeknél a kárpátuk­rán egyházi értelmiség egyes rétegei asszimilálódására vonatkozó nézet, 45 nem alkal­mazható néprajzi vonatkozásban, jelen esetben a kárpátukrán szórványokra. A szórvá­nyok között végbement asszimiláció nem volt kisebb, jelentéktelenebb a hasonló hely­zetben élő görögkeletiek körében sem. A XVIII. századi XIX. század eleji görögkeleti és unitus magyar nyelvű nyomtatványok összevetése azt is megmutatja, hogy az ortodo­xok, mivel a római katolikus klérus nem kötötte meg kezüket, jóval rugalmasabban és gyorsabban tudták követni a szórványok között végbement nyelvi, etnikai változásokat. A bizánci rítushoz kapcsolódó első magyar nyelvű nyomtatott művek - imádságos és evangéliumos könyvek, epistolák, liturgikus fordítások, katekizmusok stb. ortodox ki­adványok. 46 A XVIII. századi kárpátukrán egyházi hivatalos írásbeliséget kutatva figyeltem fel a fenti egyszerűsítő vélemény elfogadhatatlanságára. Arról győződtem meg, hogy éppen az unió XVII. század végén XVIII. század elején történt megszilárdulásával, az egyházmegyei hierarchia és intézmények római katolikus mintára történő kiépülésével, az önálló görög katolikus iskolaszervezet fokozatos megteremtődésével az unitus egy­ház, ha nem is akadályozhatta meg, de feltétlenül lassította az ukrán szigetek között 40. SztripszkyH., 1913. 111. 41. MayerM., 1977.15. 42. Perényi, J., 1957. 43-60.; Haraksim., i. m. 157-163.; Vö. még Mészáros., i. m. 60-65. 43. Pirigyi., i. m. 105-111.; Muyer., i. m. 137-140. 44. Paládi-KovácsA., i. m. 355-357.;ÁcsZ., 1985.419-426.;NiedermüllerP., 1980.18.;Sasvári., 1984. 154-155. 45. Vö. Arató E., 1975.124. 46. PetrikG., 1888-1892.;SztripszkyH., 1913. 75-113.;MolnárN., 1966.271-281. JvancsóL, 1987. 331

Next

/
Oldalképek
Tartalom