A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)
TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - RÉMIÁS Tibor: A szádvári uradalom (Torna vm.) adózó népességének társadalmi differenciálódása a XVIII. század második felében
emelve jelezzük a szádvári uradalomhoz tartozó helységeket. „Aggtelek . . . mellette Jósafő (v4/más-szőlő), s innen kezdve összefüggő szőlőterület kelet felé a Jósa völgyére néző déli lejtő mind. Színpetri - Szín ettől északra a Torna patakra néző délnek tekintő lejtőn van Szögliget- Derenk- Jablonca - Körtvélyes - Szádalmás. Majd Tornagörgő Szádelő - Torna következnek, ahol a Bodva-völgy már a Hernád felé nyíló öblözetbe olvad..." Az 1770-72 évi úrbérrendezési anyagban a Connotatió Vinearum segítségével 5 község (Almás, Görgő, Jablonca, Körtvélyes és Vendégi) szőlőbirtokosairól kapunk információkat. Ha csak a szőlővidékek Andorfi-féle felsorolását tekintjük, akkor még legalább Szín, Szögliget és Derenk szőlőbirtokosainak összeírásáról kellene tudnunk. Ha az összeírások jegyzékét vesszük kezünkbe, akkor Vendégit is a bortermelő vidékek közé kell sorolni! A teljesség igénye nélkül, csak az összeírásban szereplő 5 település szőlőterületét vizsgálgatva is jelentős az uradalom szőlőterülete. Megyei viszonylatban mérve 33,78%-ot tesz ki. (1786-ban Torna megye összes szőlőterülete 2 816 kapás 25 , ebből a domínium 5 településének szőlőterülete 951,25 kapás 26 .) De a terület birtoklás szempontjából két részre tagolódik: helybeli birtokosok 359,75 kapást bírnak, az összes szőlőterület 37,82%-ot, míg az idegen birtokosok csaknem 2/3 részt (62,18%-ot). Almás szőlőhegyeit pl.: hárskúti, körtvélyesi, görgői, kovátsi, derenki, méhészi, lutskai, bárkai, sőt, rozsnyói gazdák bírják. Említésre méltó Körtvélyes 442,5 kapás idegen kézen lévő szőlőbirtoka is. Ebből ugyanis 64,5 kapást 18 hárskúti lakos birtokol, a többit pedig a szomszéd falvak jómódú lakosai. A VIII., VlII/a. táblázatokon ld. részletesebben. Almáson, Jabloncán, de legfőképpen Körtvélyesen az idegen szőlőbirtokosok magas aránya a jobb minőségű szőlőkre utalhat. A későbbi időszak (1782/83 és 1792/93) összeírásai arról győznek meg bennünket, hogy az uradalom területén valóban jelentősebb a jobbágyok szőlőbirtoklása. Csupán Derenk és Szentandrás falvakban nincs, illetve Szilice helységben minimális. A két megyei összeírás a szőlőtelepítések osztályait is közli, ebből következtethetünk arra is, hogy a szőlő minősége javul, 1792/93-ban jóval több a 2. osztályba tartozó szőlőterület. Némiképpen emelkedik a szőlőbirtokosok száma (325-ről 373-ra 1793-ban), a megművelt szőlőterület azonban mennyiségben legalábbis nem növekszik, sőt, csökken (921 kapásról 710 kapásra). A nem nemesek összeírásában már jelentősen nő a szőlőbirtokosok száma: 729-re. A szőlőtelepítés minősége a két előbbi időpontban jelentősen módosul: Szőlőterület kapásban 1782/83 1792/93 1. 2. 3. oszt. 1. 2. 3. oszt. 43 878 365 345 92 í Ossz. 710 Ossz. 24. AndorfiM., 1935.48. 25. BendaGy., 1973.153. 26. Benda Gyula még a következő adatokat közli Torna vm. szőlőtermelésével kapcsolatban: 157.: Torna vm. adóköteles szőlői 1780-ban 1758 kapás 76.: Link szerint (1790-ben) 933 kh. 76.: Demian szerint (1802-ben) 1710 kapás 108-109.: Magád (1790-ben) 933 kh. 110-111.: Stocz (1790-ben) 1710 kh. 114-115.: Bárándy (1790-ben) 800 kh. 116-117.: Fényes E. (1790-ben) 2124 kh. 318
