A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - NÉMETH Gábor: Sárospataki céhszervezetek és céhfiliációk a Hegyalja kézműiparában a XVI-XVII. században

dictióját. A város protokollumaiban számos céhekkel kapcsolatos apró-cseprő ügy olvasható a XVII-XIX. századból. 1628-ban statútumban szabályozták a fellebbvitel módját: a céh színéről a „varos székire, az varos szekirül ... az Ur székire, es így az törvénjnek vege szakad."

40 (Ez nyilván a többséget kitevő helyi alapítású céhekre volt kötelező, míg a Kassa filiációjához kapcsolódó céhek a fenntebb említett módon az anyacéhhez fellebbeztek.) Említésre méltó, hogy más mezővárosokhoz hasonlóan az 1625: 40. te. megszületése előtt az árszabályozás jogát is gyakorolták. Mint említettük, a pataki protokollumba 1591,98 körül és 1621-ben jegyeztek be limitációkat.

41 Végezetül I. Rákóczi György birtokpolitikája és annak a mezővárosi iparra gyakorolt hatásait kell megvizsgálnunk. A robotoltató - árutermelő apparátus legtökéletesebben a Rákóczi uradalmakban épült ki. Még a legnagyobb mezővárosokban is általános volt a robotoltatás. Sárospatakon csak a belsőváros mentesült a szántás és vetés alól és őrizte meg adómentességét. Kispatak és a hostátbeliek, Tolcsva, Bénye, Újhely, Szántó és Szerencs, vagy Munkács és Beregszász egyaránt robotolt. A majorsági termelésbe bevonták a mezővárosokat is. 1617-ben pl. a pataki alsó- és felsőhostátbeli marhás jobbágyokkal „szokatlan tőrvenj szerinth" szénát hordattak a majorhoz. Az ottani gyalogszeresek 1631 előtt a Somlyód szőlő kapálásával tartoztak, amiért még fizetést kaptak. Az 1631-es urbárium a marhás jobbágyokat is bevonta, a fizetés pedig elmaradt. A szőlőrobot növelése a Hegyalján másutt is szembetűnő.

42 A mezővárosi árutermelést legsúlyosabban a földesúri haszonvételek növelését célzó intézkedések érintették. Leginkább a kocsmáitatás mértéke emelkedett. Már Patak 1572-es privilégiumlevele szót emelt a Perényi-kori elnyomatás ellen. De a Perényi Gábor által megkövetelt 18 hordó bort továbbra is ki kellett mérniök. Rákóczi korában a három nagy ünnepen (karácsony, húsvét, pünkösd) az úr borát mérték ki. 1618ban Rákóczi a húsvéttól 1 hónapig kimérendő bor mennyiségét megnövelte és „az varos boránál fellieb negi pénzzel" áruitatta, holott korábban csak 1 pénzzel volt drágább a városi bornál. 1632-ben a felsővárosbeliek és a hostátbeliek már összesen 18-18 hordó bor kimérésével tartoztak. 1626-ban Chernél György prefektus „Az piaeznak minden Gond Viselesset Jouedelmet" vette el a mezővárostól. Földesúri érdekei érvényesítésében a fejedelem nem riadt vissza a mezővárosi kiváltságok csorbításától sem. 1617-ben a kiváltságlevelet kérette be és tartotta magánál és elkobozta Sárospataknak a kamarai igazgatás idejéből (1567-1573) származó urbáriumát, amely a frissen megszerzett birtok szolgáltatásainak emelésében akadályozta.

43 I. Rákóczi György ugyanakkor a reformáció és az iskolakultúra bőkezű pártfogójának bizonyult. Ahol a nagybirtok vagy a fejedelmi hatalom és a mezővárosi fejlődés érdekei megegyeztek, ott a mezővárosok érdekében cselekedett. A mezővárosok sorát látta el oltalomlevelekkel. Patakkal ellentétben Gönc kiváltságait kiterjesztette, a bírónak a beköltöző nemesek felett nagyobb joghatóságot biztosított. 1634-ben Sárospataknak II. Ferdinándtól évi négy országos vásár tartására szerzett vásárprivilégiumot.

44 A fejedelem birtokpolitikáját általában a kézműves mesterségek szempontjából is negatív előjellel szokták értékelni.

45 Tény, hogy az iparűzők szer járás alóli mentességeit 40. TiREL. 36. stb. A pataki céhekre számos adat a mezővárosi protocollumokban: Tom. 1-6. (céhügyek, céhmesterek listái stb.) 41. Pl. Gönc hasonló ügyekben 1617-ben Kassa véleményét kérte ki: Kerekes Gy., 1908. 279. 42. Makkai L., i. m. 174. stb.; TiREL. Protocollum Judicis Primarii et Senatus Oppidi Sáros Nagy Patak. Tom. 2.1576-1739. 3. 43. Makkai L, i. m. 169,174,189. 44. TiREL. A

II. 862. Bécs, 1634. júl. 15.; hányi B., i. m. 140-141. stb. 45. Makkai L., i. m. 14, 51-56 (bevezetés); Román J., i. m. 579-580. 301