A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - NÉMETH Gábor: Sárospataki céhszervezetek és céhfiliációk a Hegyalja kézműiparában a XVI-XVII. században

gos folyamatnak, amelyet inkább a mezővárosi céhszervezetek sokasodása, és a szabad királyi városok iparának stagnálása jellemez.

22 Olaszliszka mindhárom ismert céhkiváltsága kassai céhektől származott (csizmadiák, szűcsök 1647, szabók 1648), a tállyai vargák földesuruktól (1653), a sarukészítők a kassaiaktól kaptak artikulusokat (1659). A helyi csizmadiák céhalapítási kérelme fényt vet a céhfiliálás gyakorlati megvalósulására. A település tanácsa folyamodott Kassához, mert a helyi mesterek „Cassa varossá constitutioja szerent czehet akarnának magok közibe szerzeni". A kassai mészárosok céhszabályait még kérelmük évében, 1642ben megkapták Kassa magistratusátol. A tokaji lakatosok, szabók Thurzó Györgytől (1610,1616), a csizmadiák, borbélyok, gombkötők (1647,1689) Kassától kapták kiváltságaikat. Új hely és Sárospatak több céhe szintén Kassától filiált.

23 Ebbe a rendszerbe épült bele sajátos szerepével Sárospatak. Sáros Nagy Patak, Kis Patak oppidumok a suburbiumokkal 1570. január 5-én a szepesi kamarától kaptak városi kiváltságlevelet, amelyet Miksa 1572. augusztus 21-én változatlan formában átírt és megerősített. A kiváltságlevél 10. pontja a túlzott taxáitatás tiltása mellett általános formában engedélyezi a magistrátusnak a céhállítás gyakorlását: „Decimus. Tribus item honestis et iustis Legibus constitutas concedendas illis arbitramur, quae ornamento sünt Ciuitati, summotis tamen artificiosis et iniquis Magistrorum taxacionibus".

24 Úgy tűnik, a pataki magistrátus már korábban magának vindikálta ezt a jogot, mert a pataki és az újhelyi szabók számára már 1569-ben állított ki céhlevelet. Nem ismeretesek írott adatok a pataki szabók korábbi kiváltságairól, de a céh fennmaradt finom vésetű ezüst pecsétnyomóján 1555 évszám olvasható.

25 A mezővárosi protokollumban szereplő említett limitáció alapján 1591-ben szabó, kovács, varga, csiszár, 1598-ban pedig már mészáros céh is létezett. A szakirodalom szerint 1572-ben alkottak céhet a fazekasok. Csupán a kovácsok esetében tisztázható, hogy a kiváltság a pataki tanácstól származik (1574), a többi céhnél csak a következő századból ismeretesek privilégiumok. (Lásd Függelék!) A frissen szerzett városi kiváltságlevélre alapozva 1574-ben a főbíró és a tanács nevében a communitas pecsétjével megpecsételve a pataki ötvösök kaptak céhlevelet, amelyet 1578-ban Rudolf is megerősített. A pataki magistrátus - valószínűleg nem tartván eléggé nyomatékosnak céhállítási jogának 1572-ben megfogalmazott módját - az ötvös céh létrehozását nem a kiváltságlevél 10. artikulusának idézésével indokolta, hanem arra hivatkozva a város és a főbíró jogainak részletes latin nyelvű magyarázatát adta.

26 Ezt a későbbi évszázadokban is gyakran így tették, olyannyira, hogy a fazekascéh számára 1723. augusztus 16-án kiállított céhlevélben „Boldog emlékezetű MAXIMILLIAN" 1572-es kiváltságlevelének szövegeként is az ötvösöknél önmaguk 22. ZimányiV., i. m. 151-155.; A fentebb említett Gyöngyös pl. SzakályF., i. m. (Gyöngyös) 164. A Felső-Zempléni céhekre: Román J., i. m. 582. 23. OL, E 213. A Magyar Kamara Archívuma. Városi és községi pecséttel ellátott iratok gyűjteménye, 13. doboz, Zemplén vármegye, Tállya, 1642. Az itt közölt adatok hivatkozási helyeire lásd a Függelékben szereplő irodalmat. 24. TiREL. A

I. 42. II. 1572. aug. 21. 25. Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei Múzeuma. Ltsz. C 1970.1. átm.: 3,8 cm. Körirata: „ + SIGILVM SARTORVM + SÁROS + PATAKIENSIVM" 1555. 26. TiREL. Ali. 48.

1—II. Pozsony, 1578. ápr. 11.: „JudexprimariusistiusCuitatisSárospatakomnium artificibus, qualescunque artes exercentes, et vrgentes collegium siue Cheham, et legem praescribere ac instituere potest, datis superinde sub sigillo eiusdem Ciuitatis literis: quae Jura seu Privilégia artificibus data in articulos diuidere et coliigere, hoc quo sequitur ordine, nobis visum est." 298