A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - NÉMETH Gábor: Sárospataki céhszervezetek és céhfiliációk a Hegyalja kézműiparában a XVI-XVII. században

A sárospataki szabó céh pecsétje, 1555. Sárospatak, Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei Múzeuma, Ltsz.: C1970. 1. Átm.: 3,8 cm Körirata: „* SIGILVM * SARTORVM * SÁROS * PATAKIENSIVM" (kétszeres nagyítás) A szabad királyi városokból érkező kalmárok a tokaji, tarcali, újhelyi sokadalmakon a borkereskedelem mellett élénk iparcikkforgalmat bonyolítottak le. Az újhelyi „Derék Sokadalomban" már 1617-ben feltűntek a görög kereskedők. A népesebb mezővárosok piacai (Patak, Tokaj, Tarcal) a nagyobb településeknek a helyi áruforgalomban betöltött szerepén túl a munkamegosztás fejlett fokát bizonyítják. A vásárrendtartások és a piacvámok alapján a mezővárosiak napi élelmiszer-szükségletüket nagyrészt a helyi piacon szerezték be.

12 A szőlő monokultúra pezsdítő hatása és a helyi piac bővülése következtében gyarapodott az iparűzők száma. A gazdaságilag virágzóbb helyeken, így Patakon, Sátoraljaújhelyen a XVI. század utolsó harmadában, a többi mezővárosban a következő század első felében indult meg a céhek szerveződése. A magyarországi mezővárosi ipart a XV. századtól jellemző átlagos kép bontakozik ki a hegyaljai mezővárosok többségében az iparűzők számarányát és az egyes mesterségeket tekintve.

13 Messze kiemelkedik Sárospatak, ahol 1554-től a XVII. század derekáig 22-ről 28-ra emelkedett a művelt mesterségek száma. A kézművesek általában a lakosság 1/3-át tették ki, az egész Hegyalját tekintve itt tömörült a legtöbb mesterember. Román János kutatásai alapján a XVI. század második felét az iparűzők lakosságon belüli százalékos arányának növekedése jellemezte (1554: 29,88%, 1567: 34,13%, 1570: 33,6%). 12. ZmLt. Tarcal protocolluma, 1606-1692. 59-61. (1606); Tokaj protocolluma, 1610-1686. 57-63. (1610); Sátoraljaújhely protocolluma 1617-1762. 1. (1617);TiREL. Protocollum Iudicis Primarii et Senatus Oppidi Sáros Nagy Patak. Tom. 2. 1567-1739. 10. (XVI. század vége). 13. Román J., 1966. 591-593.; Vö.: Bácskai V., 1965. 34-59. 295