A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - JOÓ Tibor: A sajókazai vörösmárvány tabernakulum

2. kép. A sajókazai tabernákulwn címeres lábazata (Kamarás J.felv.) foglalkoztatott többi nagy művész még Mátyás halála után is folytatott egy darabig munkásságot hazánkban, vagy hatott tanítványai útján. A sajókazai tabernákulumon nem vitathatóan, nagy számban találhatók fúróval kimélyített pontok, mégpedig a rozetta minden virágjában 7-8, a virágokat keretező körök találkozásainál 2-2, a felső sor két sarokvirágjánál 10-10, de pontok vannak a pilaszterfejek levéldíszeiben, 2-2 pontsor a két pilaszter szélein, l-l pont található az ovális díszekből álló választósornál, a bőségszarukon is. A márványban ilyen fúrónyomokat hagyó, illetve létrehozó fúrók használata nálunk nem volt általános. Ezeket a fúrókat íjszerű szíj hurokban pödörve az Itáliából származó mesterek használták. Igen magas fokú szakmai tudás kellett hozzá, kellő gyakorlat, megfelelő vastagságú gömbölyű véső stb. E műnél láthatjuk, hogy az a sok fúrási pont nemcsak a megmunkáláshoz kellett, hanem kifejezetten díszítő célzattal és nem vitathatóan előre tervezett rendszerben van elhelyezve. Esetleg a beazonosítást biztosító célzattal, mesterjegyként és egyedi jellemzőként? Ehhez jobban kellene ismernünk a „Márványmadonnák mesteré"-nek a tevékenységét. A bőségszaru mint díszítőelem nem tipikus a hazai tabernákulumokon, de gyakori a quattrocentoban, így például a firenzei S. Lorenzo Desiderio da Settignanó által 146064 között készített tabernákulumán; a firenzei S. Maria Maddalena dei Páni jobb oldali harmadik oldalkápolnájában vagy Urbinoban, a Palazzo Dúcaiéban stb.

8 Bőségszarus motívum található a budai várpalota egyik töredékén is. Bőségszarus frízek vannak az esztergomi Bakócz-kápolna frízén, de ez legalább 2 évtizeddel későbbi, mint a sajókazai, s ugyancsak 1500 után épült János Albert lengyel herceg krakkói síremlékének bőségszarus fríze is. Azzal kell folytatnom a kapcsolatkereső fejtegetést, hogy Pulszky Károly már 1890-ben felismerte és kifejtette, hogy a gyönyörű visegrádi lunetta dombormű, az úgynevezett Visegrádi Madonna annak az olasz mesternek a munkája,

9 akit Wilhelm Von 8. Balogh J., 1955. 106. j. 9. Pulszky K., 1890.312. 247