A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - SELMECZI László: A kunok nomadizmusának kérdéséhez

Győrffy György leszögezte: „azok az adatok, amelyek beköltöző kunjainkról szólnak, határozottan azt mutatják, hogy fő foglalkozásuk a nomád állattenyésztés volt.

9 Rogerius másutt a kunok végtelen baromcsordáiról beszél s azt mondja: „A kunoknak nagyon nem tetszett, hogy el kellett válniuk egymástól, de így ezután senkit meg nem sértve kóborolták be nemezsátraikkal, barmaikkal és nyájaikkal Magyarország lakatlan földjét."

10 A legutolsó történeti összefoglalás sem ad árnyaltabb képet, lakonikus rövidséggel a nomád kunok bebocsátásáról tudósít.

11 A különböző munkák megállapításait összevetve a következőképpen jellemezhető a kunok nomadizmusa: a) a kunok nomádok voltak (nomád élet, nomád állattenyésztés, nomádpásztor stb.);

12 b) állatcsordáikkal a legelőterületeket barangolták,

13 minthogy nem összefüggő tömbben telepítették le őket, ez akadályokat gördített a szabad legeltetés elé,

14 a magyarországi kun legelőterület jóval kevesebb, mint Ázsiában volt, „szűk horizontú";

15 c) Magyarországon is az egész népesség kísérte az állatokat,

T6 ennek megfelelően állandó településeik nem voltak, sátrakban (nemezsátor) laktak,

11 ideiglenes jellegű téli szállásaik voltak, amelyek egyik vélemény szerint egy-egy magyar település körül terültek el,

18 más vélemény szerint, éppen ellenkezőleg, mert azoknak a területeknek, amelyekre a kunokat telepítették „több évszázados lakatlansága bizonyos";

19 d) földművelésük „kezdetlegesebb nomád földművelés",

20 időszakos, a legszükségesebbekre korlátozott,

21 amelyet vadászat

22 és halászat

23 egészít ki; e) állandó megtelepedésük kezdete a XIV. század harmincas éveitől,

24 közepétől

15 számítható. A nomadizmusról szóló legutolsó hazai néprajzi összefoglalás szerint a „nomadizmus: az állattartásnak az a formája, melynek során a nyájakat legelőről legelőre hajtva, egész évben elsősorban legeltetve tartják. A hozzá kapcsolódó életfomában az állat9. Győrffy Gy., 1953. 248. 10. A tatárjárás emlékezete. 1981. 116. 11. Magyarország története. Előzmények és magyar történet 1242-ig. 1984. 1386. 12. KringM., 1932. 41. MarjaiSzabó L., 1946. 97. Győrffy Gy., 1953. 248., 260. RásonyiL., 1981. 109. 121. Ferent, I. 1981.26. 13. KringM., 1932.42. 14. Győrffy Gy., 1953.251. 15. Marjai Szabó L., 1946. 99. 16. Győrffy Gy., 1953.253.,,. . . az említett hadjáratban fogolyként elhurcolt rabszolgák tömege sok ezerre rúgott és komoly tényezőt jelentett a kunok mezőgazdasági termelésében. Nem kell azonban azt gondolnunk, hogy a kunok foglyaikat egy helyben telepítették földet művelni, míg maguk tovább folytatták a legelőiken való vándorolgatást. A magukra hagyott foglyok kétségtelenül visszaszöktek volna otthonukba. A kunok foglyaikat sátraik körül dolgoztatták, vándorolgatásaik alkalmával magukkal vitték, s ennek megfelelően kezdetlegesebb nomád földművelésre fogták őket." 17. Győrffy Gy., 1953.263. 18. KringM., 1932. 46. Győrffy Gy., 1953. 264. 19. Marjai Szabó L., 194.100-101. „Teljesen lehetetlen az a megállapítás, hogy a téli szállás-s így természetesen az abból kialakuló állandó telep is - valamely magyar település szomszédságában keletkezett volna. Ha ez megállná a helyét, akkor a kunszállások a Kunság peremét ülnék körül, illetve magyar falvaknak kellett volna a Kunság közepén is lenniök, ahol szállások keletkeztek." 20. Győrffy Gy., 1953.252-253. 21. KringM., 1932.42. 22. KringM., 1932.42. 23. Győrffy Gy., 1953.264. 24. KringM., 1932.47. 25. Győrffy Gy., 1953.263.