A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)
RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - KOVÁCS László: A magyar honfoglalás kori pénzleletek keltező értékéről
A hadjáratokban zsákmányolt, vagy a hadisarc, békemegváltás, adó szétosztásakor kapott, ill. a keleti kereskedőktől szerzett érmék valamilyen szűk hatókörű forgalomban jutottak el az őket közvetlenül megszerezni nem tudó személyekhez. A veretek ebben a forgalomban nem fizetőeszközként, hanem dísz, ékszer szerepben vettek részt. Egy részük talán családi vagy rokoni ajándékozás, meny asszony váltság (kalym) stb. formájában kerülhetett nők és gyermekek tulajdonába, de olyan lelőhelyen is felbukkantak, ahol kalandozó vitéz sírjával nem számolhatunk, mint pl. a halimbai köznépi temető három gyermeksírja (9,65-66). A fegyvertelen férfiak, a nők és gyermekek sírjai, ill. az ezeket tartalmazó temetők között jelentősen megnő a sem kalandozó vitézeknek, sem hozzátartozóiknak nem tekinthető, köznépi jellegűek mennyisége (8-9,14-15,1718, 25-26, 47,50, 53-54,61-62, 64-66,75,87-88, 90-94, 99), megerősítve azt a vélekedést, hogy pénzeiknek ők nem voltak elsőkézi birtokosai. Mindebből úgy érvelhetnénk, hogy a pénzszerző fegyveres férfiaktól érméik egy része másod- vagy sokadkézbe került tovább. E forgalom ily módon általánosnak ítélhető tér- és időbeli kiterjedését azonban két megfigyelés erősen leszűkíteni látszik: a) Öt hiteles fegyveres férfisír (96-100) leletegyüttese alapján szembetűnő, hogy olyan vitézek körében is megvolt az igény pénzdíszek viseletére, akik helyben vagy az adott pillanatban nem juthattak érméhez. Ezek körében a pénzutánzatok használatának, a pénzekéhez hasonlóan ugyancsak Kelet-Európából magunkkal hozott divatja élt tovább. 24 Ez a megfigyelés sem általános érvényű, mert egy női sírban (80) az érmék és az érmeutánzatok együtt voltak jelen. b) A másik megfigyelés szerint, a pénzes sírokat tartalmazó temetők között ritkaságnak számít, ha valamelyikük más-más temetkezésében eltérő eredetű érme lát napvilágot (pl. Kenézlő-Fazekaszug I-IL: nyugat-európai és arab veretek- 31,42, 52,71; Szob-Kiserdő: bizánci és nyugat-európai veretek - 59, 89, 91), s mindmáig egyetlen olyan sír előkerüléséről sincs tudomásunk a Kárpát-medencében, amelynek mellékletei között az arab, bizánci és nyugat-európai érmék bármilyen összeállításban is keveredtek volna! 24a Lehetséges, hogy ez a jelenség a különféle származású pénzek - a 2. szakaszban vázolt - általános időrendi eltéréseivel, vagy a megszerzés egyedi lehetőségeivel függ össze, de magyarázatához még elégtelen a régészeti anyagunk. Véleményem szerint, az eddigiekből annyi mégis valószínű, hogy a szóban forgó temetkezések érméiből - különösen ha csak egy-egy volt belőlük síronként - a terminus post quem megállapításán túl, még kevésbé lehet az utolsó tulajdonos általi megszerzés idejére és veletemetésének korára következtetni, mint a fegyveres férfiak temetkezéseinél. A szakasz elején említett, síronkénti 1,93 érmés átlagból következik, hogy a fegyvertelen férfi, nő, gyermek és meghatározatlan nemű halottat rejtő temetkezések zömében csak egy-egy érme volt: az 58 sírból 41-ben! Feltűnő, hogy hat esetben ez a magányos érme 9. századi francia veret volt (14-19). Ilyen felbukkanásukat nem tudom megmagyarázni, de kor jelző értékűnek nem tekintem őket (vö. 2. szakasz). Szembetűnő változásra figyelhetünk fel a terminus post quem szerint rendezett sírsorban, ahol a fegyveres férfiakhoz képest megnő a „késői" temetkezések mennyisége. Míg a fegyvereseknél 945 és 948 után csak három-három sír keltezhető (76-78, ill. 84-86), addig a 24. A pénzdíszek és pénzutánzatok használata a keleten maradt magyarság emlékanyagának tekintett Bo!sie Tigani-i temetőben, továbbá az elődeinkkel rokoni, ill. történeti kapcsolatban álló népek: a kazárok, a szaltovó-majaki kultúra népei, a korai baskírok, a volgai-bolgárok, a komik, marik, mordvinok temetőiben egyaránt kimutatható. Kovács L., 1983.1. 412-425. 24a. Időközben Révész L. a karos-eperjesszög-libatanyai 52., tarsolylemezes sírban a 292. h. sz. ( = 904/5) évben veretett két dirhem mellett 12 Sachsenpfenniget talált; az utóbbiak valószínűleg 942 után keltezhetők: vö. Hatz, G. 1985. Az érméket A. V. Fomin és Gedai I. határozta meg, s az adatokat Révész L. szívességének köszönhetem. 166
