A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)
RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - LOVÁSZ Emese: Gepida ház Egerlövőn
1. kép. Ásatási helyszínrajz taink alapján ebben a felső, igen kemény, szürkésbarna rétegben régészeti jelenséget amúgy sem lehetett megfigyelni. Ezután 5x5-ös szelvényrendszerrel forgattuk még át a földet, a sírfoltok ugyanis csak a sárga homokban rajzolódtak ki. A sekélyebb mélységben eltemetett vázak váratlanul bukkantak elő, a szürkésbarna réteg és a sárga homok határán. A homokbánya peremének DK-i részén, az ásatás utolsó napjaiban, több üres szelvény kiásása után újabb sírfoltokra bukkantunk. (Teljesen feldúlt, melléklet nélküli sírok voltak.) Közelükben kb. 40 cm-es mélységben, még a szürkésbarna rétegben igen erőteljesen kirajzolódott egy lekerekített sarkú négyszög alakú folt, melyet kezdetben éppen ezért, újkori homokkitermelő gödörnek tartottunk. A három ásatási szezonban feltárt, közel 250 m 2-es területen gyakran találkoztunk hasonlóval. A figyelmes bontás azonban ez alkalommal nem volt hiábavaló (1. kép). 1. ház: Kisméretű, lekerekített sarkú téglalap alaprajzú, félig földbe mélyített épület maradványa. Négy sarkán egy-egy cölöp tartotta a valószínűleg koszorúfás tetőszerkezetet. A négy, közel azonos vastagságú cölöp 30-38 cm-re mélyedt a hajdani padlószint alá. (A cölöpök átmérője 18-20 cm lehetett.) A ház hossztengelye megközelítőleg Ny-K irányú volt. Hosszá 250 cm, szélessége középen 200 cm. A cölöplyukak egymástól mért távolsága 140, illetve 145 cm, az alaprajz középen kissé öblösödött. Járószintként csak vékony, 1-1,5 cm-es, barnás színű, keményebb réteget tudtunk megfogni. A házból származó leletek a hajdani járószint felett 4-18 cm-re feküdtek. A járószint a mai felszíntől 100 cm mélységben volt, a ház foltjának észlelésétől 60 cm-re. A ház bejáratát nem tudtuk megfigyelni (2. kép). Régészeti leletek: Barnásszürke, erősen szemcsés anyagú, valószínűleg kézzel formált edény nyaktöredéke, bekarcolt hullámvonal-díszítéssel (3. kép). Felületén feketére fényezett, törésfelületén szürke, finoman iszapolt anyagú, közepesen vastag falú, korongon készült, vízszintes peremű agyagveder töredékei. A széles peremen két besimított hullámvonal fut körbe, közöttük kis, kiemelkedő borda van. A perem alatti részen ék alakban, 2,5 cm széles besimított sáv látható (3. kép 2-10.). 128
