A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)
NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - VIGA Gyula: Nagy Pál Miklós faragott botja a Béres Béla gyűjteményben
NAGY PÁL MIKLÓS FARAGOTT BOTJA A BÉRES BÉLA GYŰJTEMÉNYBEN VIGA GYULA Madarassy László 1935-ben, a művészkedő pásztorokat bemutató könyve első fejezetét Nagy Pál Miklós máriabesnyői faragó pásztornak szentelte. 1 A jeles faragó Jászapátiban született 1868-ban. Már gyermekkorában pásztornak adták, ám írni, olvasni megtanult. Dolgozott Kocséron, Orgoványban, udvaros volt Kecskeméten a „Két oroszlán" vendégfogadóban, majd 1914-től Máriabesnyőn élt, ahol a kapucinus barátok tehénpásztora volt. 2 Nagy Pál Miklós elsősorban botokat faragott meg és készítményeivel sajátos műfajt teremtett. Különösen ún. történelmi öofjai tették híressé a nevét, amelyeken a magyar történelem, közélet, illetve irodalom híres személyiségeinek arcvonását, apró portréit faragta meg. (Ezek mellett készített ún. vallási botot és természeti botot is: az utóbbinak a pásztorkodás, halászat, vadászat és a földmívelés köréből vett jelenetek és tárgyak megfaragása adta a díszét. 3 ) A faragott történelmi botokon szereplő portrékat — mint Madarassy László leírásából tudjuk — Dolinay Gyula: Magyar királyok és hősök arcképcsarnoka című gyűjteményéből mintázta a faragó. 4 A Mátrából beszerzett barkóca botokat hosszas kezelés (pállítás, zsírozás, lúgos fürdő és füstölés) után kezdte el megfaragni. A portrékat nem rajzolta elő, hanem azonnal faragókéssel mintázott. A finom karcolások, hornyolások s a ritkább vésések mélyét kocsikenőccsel kente be, s így a mélyebb részek sötét tónusából negatívszerűen bontakozik ki a szövegek és ábrák kontúrja, Madarassy írásából tudjuk, hogy Nagy Pál Miklós faragott botjai sajátos hírnevet szereztek készítőjüknek, s a legjelesebb darabok számos magán- és közgyűjteménybe is eljutottak. Az alább bemutatásra kerülő példány Béres Béla tokaji esperes plébános gyűjteményében található. 5 A bot hossza 92 cm, átlagos átmérője 2,5 cm. Görbebot, felső vége finom ívben hajlik vissza. Anyaga barkócafa. Színe sárgásán pácolt, melyen a vésések, illetve karcolások mély feketéi kontrasztos rajzot adnak: a mélyítések határolják be az alakok kontúrjait, azokon az apróbb részeket finom karcolások formázzák. Ez utóbbi technika az, amely 1. Madarassy L., é. n. (1935) 16-25. 2. Madarassy L., é. n. (1935) 21-22. 3. Madarassy L„ é. n. (1935) 18., 21. 4. Madarassy L., é. n. (1935) 22. 5. Ezúton mondok köszönetet Béres Bélának, hogy a bot közlését számomra lehetővé tette. Itt köszönöm meg a rajzok elkészítését is Józsáné Homola Krisztinának. 19A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 289
