A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - VERES László: A miskolci nyomdászat története 2. Csöglei Tóth Lajos nyomdája (1842-1850)

jellegzetes kövér címbetűjével. Az üzemben egy, vagy két darab Stanhope-sajtó szolgált a könyvnyomtatásra.

13 Tóth Lajos nyomdájának első jelentős terméke Kun Miklós: Miskolcz' Múltja, jelenje tekintette jövőjére c. munkája volt

14 (2. kép). Kun Miklós 1842. december 27-én, 30 éves korában lett Miskolc főbírája. Ugyanez év Szent András hava (november) 30-án adta nyomdába kéziratát, amely december közepén már a miskolciak kezébe került. Valószínű, hogy e csodálatra méltó, rövid határidőn belüli munkavégzésben Tóth Lajos reformeszmékkel szimpatizáló magatartásának is nagy szerepe volt. Kun Miklós főbíróvá választása azt jelentette a liberális nemesség számára, hogy ezáltal a város segítséget nyújt a kossuthi eszméket és törekvéseket érvényre juttatni szándékozó Szemere Bertalannak, s ugyanakkor véglegesen kiszorítja Borsod központja, Miskolc vezetéséből az ott még stabilan uralkodó fontolva haladókat.

15 Kun Miklós főbíróvá választatása — mint ezt már korábban jeleztük — sikerrel járt. Nem kevés szerep jutott ebben a Tóth Lajos által kinyomtatott munkának, amely a korabeli feljegyzés szerint „. . . szerzett ez neki annyi voksot, mint 50 hordó bor. Ha egyébb haszna nem lenne is ennek annál, (mármint a Tóth Lajos által kinyomtatott munkának) hogy más városok állását is a' nyilvánosság elibe hozni segítene, ez már magában is nagy nyereség. Hibát benne, még mi jó akarói is találunk, hát még ellenségei."

16 Kun Miklós főbírójelölt munkája az említetteken túlmenően még több szempontból is jelentős volt a második miskolci nyomdász életpályáján. A Miskolcz' múltja, jelenje tekintettel jövőjére című kiadvány utolsó oldalán a szerző, a város felemelkedését célzó programjavaslatai lezárásaképpen a következőket vetette papírra: „Végre azon óhajtásomat fejezem ki: Bár városunkban jöhetne ki egy „Héti lap" mellyben megyénket, városunkat, érdeklő tárgyak komolyan megvitathatnának! Erre nekünk igen nagy szükségünk van! mert sok, igen sok, a'javítani való: az előítéletek, kötelesség érzet hijjánya, részvétlenség, 's a' t. derekasan meggyükereztek, úgy hogy ezeket sajtó nélkül bajosan lehet kiirtani. — E' vállalat a' városunkban lévő Tóth Lajos könyvnyomó intézete által, melly ügyes kezelést, tanúsító előhaladása' 's csinosodásért méltán pártfogást érdemel — könnyű végrehajtású lenne. Ha netalán veszteséges lenne e' vállalat mellett, sokan részvények útján könnyen elviselhetnők."

17 Lényegében ezt az ötletet váltotta valóra két gazdag miskolci kereskedő: Lichtenstein József és Furman B. Ferdinánd, amikor 1842-ben útjára indították aMiskolczi Értesítő c. lapot. A két kiadó jellegzetes képviselője volt Miskolc feltörekvő polgárságának. A Lichtenstein-család vagyonát Lichtenstein József vásározó szabómester alapozta meg. A XVIII. század végén a Szepességből ideköltözött szabómester fia, szintén József, kereskedelmi és telekspekulációkkal szerzett tőkéjét felhasználva, kölcsönügyletei és egyéni ambíciói révén a város egyik vezető közéleti személyisége lett. Ő alapította a Miskolci Takarékpénztárat, a Nemzeti Kaszinót és jelentős szerepe volt a miskolci példányóvoda 13. KomáromyJ., 1973. 8. 14. Az 1842-ben megjelent munka fakszimile kiadása 1985-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár és a Városi Könyvtár kiadásában látott napvilágot. 15. Vö.: Veres L., 1985.4-5. 16. Szűcs M., 1984.296. ll.KunM., 1842.49-50. 69