A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - D.VARGA László: Adatok az Ung–Laborc–Latorca mellék pásztorkodásához

6. kép. Szakaszos legeltetés a Kapós „alatti"" legelőn, 1983. Nagyhapos A megszokott legeltetési terminus Szent György napjától Mindenszentekig tartott.

40 A legelő, legelőgazda: Mivel a legeltetéssel összefüggő lejegyzett adatok más-más szempontokat, így eltéréseket is mutatnak, idézzük az egyes pásztorok által közölt adatokat a jobb érzékelhetőség végett. A falunak volt egy tíz-tizenkét emberből álló testülete, melyben benne volt a legelősgazda is. Az ő feladata az volt, hogy körbejárja azokat a gazdákat, akiknek volt legelőjoga, hogy beszedje tőlük az illetéket. Akinek viszont nem volt legelőjoga, annak megszabták, hogy mennyit kell fizetnie.

41 Szelmencben három legelő volt. Két csorda kint háló, egy pedig hazajáró. A legelőrészt a gazdák az úrbéres részből kapták, csakúgy, mint a szántóföldet. A legelőgazda feladata volt az is, hogy alkalomadtán kimenjen a legelőre és számba vegye az állományt, hogy nem hiányzik-e, illetve nincs-e idegen állat a többi közt. Ő adta tudtára a pásztornak azt is, hogy mi a gazdák véleménye, azaz, hogy számítson-e vagy sem azzal, hogy a következő évre is megfogadják pásztornak. A marha együtt legelt a lovakkal, egy legelőn, csak mindig külön-külön részen. Éjszaka a szarvasmarhát nem legeltették, azokat a lovakat amelyeknek csikója volt „kikötve" tartották, hogy el ne „csatangoljanak"; Ezeket éjjel is legeltették42 A pálágykomoróci urasági (a már korábban említett László Gyula-féle birtok) legelőn vegyes volt az állomány: szarvasmarha, tinó, lovak legeltek együtt. A gazdák megvásárolták a legelőt az urasági birtokból, ahol egyszerre, de más-más részen legeltették.

43 40. Vö. Barna G., 1979. 192-198. 41. Simkó Sándor közlése. 42. Bernát János közlése. 43. Molnárcsik István közlése. 329