A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - D.VARGA László: Adatok az Ung–Laborc–Latorca mellék pásztorkodásához

jószágot őrzött, ez változott. Én is így vótam vele, őriztem lovakot, meg teheneket is. A faluba még vót más pásztor is: Szinacskó, Vaszily Pista, a vén Puskár, a többiek csak olyanok vótak, hogy máma pásztor vót, hónap meg mán nem." Függetlenül attól, hogy milyen nyájról gondoskodott egy-egy pásztor - szemben más helyekről ismert,

34 pásztorszervezeten belüli rangsor felállítással — a szóban forgó pásztorok közt ennek nem volt jelentősége. Szerintünk ezt részben annak lehet tulajdonítani, hogy közülük (mármint a szóban forgó pásztorok közül) megannyi pásztorkodott mind szarvasmarha, mind ló mellett. De nem figyeltünk meg különbséget a disznópásztor és az előbbiek között sem. Jellemző a patriarchális családjellegűség, minden megkülönböztetés nélkül. Hasonló viszont (mint másutt a félszilaj nyájak őrzőire) a foglalkozásukkal összefüggő racionális és irracionális ismeretek családon belüli átadása. Ez vonatkozik csaknem minden esetben, ugyanis pásztordinasztiák leszármazottaival állunk szemben, akik folytatták azt a tevékenységet, melyet nemcsak a nehéz sors, hanem a közvetlen közeg (család) visszahagyott számukra.

35 Amint az természetes, mindannyiuk bojtárkodással kezdte, leggyakrabban apjuk mellett (olykor nyolc—kilencéves korukban), esetleg más pásztorhoz (ez volt a ritkább eset) adták őket. A pásztorfogadáskor mindig a számadó pásztort fogadták fel, aki aztán gondoskodott a bojtárról, illetve annak béréről.

36 A falubeli gazdáknak a pásztorokról alkotott véleményében sajátos kettősség húzódik meg. Egyfelől a pásztor munkáját nem tartják a földművelő munkával egyenértékűnek, mondván „könnyebb lábbal kenyeret keresni". Másfelől, nem bízták akárkire a jószágot, hiszen az nagy érték. A jó pásztort, aki ismerte és szerette az állatokat, nagyon megbecsülték. „Ezek kitűnő emberek vótak az állatokhoz, ezek a Babincsákok" — mondják Csicserben.

37 Volt aki lenézte, de volt aki irigyelte a pásztor foglalkozását. Mindez aszerint változott, ki milyen szempontból nézte a pásztorkodást. A nézetek tehát megoszlottak (kívülről), a pásztorok viszont elégedettek voltak sorsukkal, mindezt a hosszú évek is bizonyítják, ugyanis még a felszabadulás utáni időkben is vállaltak pásztormunkát a földművesszövetkezetben.' ///. A pásztori tevékenység Mivel a szarvasmarha és ló inkább a nagyobb füvet tudja legelni, ezért a kihajtást bizonyos fokig ez is befolyásolta. De ugyanígy a kihajtás függvénye volt az is, hogy 34. Lásd erről Balassa L-Ortutay Gy., 1979. 235. 35. Vö. még Néprajzi Lexikon 4. 215-216.:Bencsik J., 1971. 17-18.; S. Kovácsi, 1983. 16. 36. Éles Mihály például aszerint fizetett a bojtárnak, hogy mennyiben állapodtak meg előzetesen. így a legénybojtárnak nyolc köblös búzát vagy rozst adott összesen, más egyebet nem kapott. A kisbojtár nem kapott fizetést, ugyanis ez a munka gyakran alkalmi volt, ill. a „gyerek" látta el. Molnárcsik István mellett mindig egy bojtár volt. Balogh Sándor: a bojtárok feladata úgy oszlott meg, hogy két bojtár volt a 250-300 darab disznó, egy pedig a marhák mellett. A bojtár évi fizetése szerinte 4 mázsa termény, illetve minden darab jószág után egy napi sorkoszt, házanként. 37.Magyari M., (kézirat). 327