A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)
EMLÉKÜLÉS Herman Ottó születése 150. évfordulóján - FÜLEP Ferenc: A régész Herman Ottó
kutatás problematikájának közepébe. Ettől kezdve kb. 20 éven át élesztője, előharcosa lett a magyar paleolit kutatásnak. Amint köztudomású, de azért e helyen néhány szóval rámutatok, nem kevesebbről volt szó, mint arról, hogy szinte egész Európában, de a környező országokban már mindenütt előkerültek olyan leletek, amelyek a negyedkori ember létét, életét bizonyították, míg hazánkban ezek előfordulását tagadták, illetve kétségbe vonták, holott a korszak leletei már hazánk területén is jelentkeztek (Moravány). Amikor pedig Herman Ottó ezeket a leleteket paleolitként határozta meg, elsősorban a hazai geológia köréből súlyos támadások érték, külföldön pedig ezeket az eszközöket egyes szakemberek szkepticizmussal fogadták, sőt voltak tudósok, akik hamisítványoknak tekintették. Herman Ottó ekkor határozta el, hogy munkásságát kiterjeszti az ősrégészet körére és szívós energiával beledolgozta magát a paleolit problémáiba. Igen jól világítja meg ezt Vértes László 6 : „. . .Talán csak harmadsorban, vagy még később kerülhetett sor arra, hogy régészettel is foglalkozzék. Mégis annyi szakmai hévvel, szeretettel és hozzáértéssel tette, hogy csodálatra készteti a késői utódokat, akik a maguk egyre zsugorodó szakterületén specializálódva, idestova már a polihisztor kitermelődésének lehetőségeit sem érték meg." Húsz évet áldozott arra az életéből, hogy a magyar paleolit kutatást kimozdítsa a holtpontról. A nagy patrióta és függetlenségi politikus Herman Ottóban azonban ezen túl még egy másik érzés is dolgozott: nemzeti önérzetét mélyen sértette, hogy hazánk e területen ennyire hátramaradt az európai fejlődésben, és szenvedélyesen dolgozott azon, hogy a magyar ősemberkutatás eredményeit a külföld necsak megismerje, hanem elismerje. 1911. február 6-án a Magyar Geológiai Társaság barlangkutató bizottságában tartott előadásában keserű szavakkal emlékezik meg arról 7 , hogy a külföld mennyire nem ismeri, illetve félreismeri a magyar kutatás eredményeit, bár akkor már 1906 óta megindultak a nagyszabású barlangkutatások a Bükk hegységben, Herman Ottó harcai és Darányi Ignác földművelődésügyi miniszternél történt személyes közbenjárása következtében. És éppen az Herman Ottó régészeti területen kifejtett működésének legnagyobb eredménye, saját tudományos eredményein túlmutatva, hogy működése elindította a magyarországi paleolit kutatásokat, elsősorban a bükki barlangkutatásokat, amelyek átütő erővel bizonyították a diluviális rétegek jelenlétét az Avason, s így igazolták — bár másodlagos fekvésben — a diluviális rétegek jelenlétének lehetőségét a Bársony-házi szakócák lelőhelyén is. Tudományos eredményeinek értékéből semmit sem von le az a körülmény, hogy a Bársony-házi gagantolitokat az újabb kutatás esetleg későbbinek, mezolitnak minősíti. 8 A legújabb nézetek szerint ezek a középső-paleolitikumba tehetők. 9 E visszapillantás lezárásaként szeretnék rámutatni egy olyan gondolatra Herman Ottó munkásságában, amelyet nem nagyon szoktak emlegetni, holott — véleményem szerint — ezzel messze megelőzte korát. A paleolit korszak leletei számára nem pusztán egy-egy eszközt jelentettek. Mai divatos szóval élve, a korszak életét komplexen szemlélte, az eszközök és leletek azt a fő célt szolgálták, hogy segítségükkel a társadalmi összefüggé6. Vértes L., 1965.91. 7. Herman O., 1911. 110. 8. Vértes L., 1965. 103. 9. Gábori M., 1981.101. 32
