A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)
NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - D.VARGA László: Adatok az Ung–Laborc–Latorca mellék pásztorkodásához
4. kép. Molnárcsik István megőrzött kellékei: kongó, csengők, pásztorkürt, furulya és klarinét, 1980. Dobóruszka Az általános gyakorlat szerint a kinnháló marhát őrző pásztor a marhatartás jogát (ha erre nem tartott igényt), elcserélhette tehénlegelőre. 30 A leírtak alapján megállapíthatjuk, hogy ami a pásztorfogadás szokásait illeti, azok nagyrészt megegyeznek a már más helyről 3 * is ismert szakirodalom adataival. Hasonlóképpen a pásztorbért (járadékot) 32 illetően, egy-két apróbb eltérésen kívül nem mutatkoznak lényeges változások. Ha mégis vannak, ezek az adott pásztor ügyességének, leleményességének tudhatók be, illetve ez bizonyos fokig a megbecsülést is jelezte. De egyébként se lehetett figyelemreméltóbb különbség a járadék közt, különösen nem szomszéd területek esetében, ugyanis a pásztorok ismerték egymást, s így ez esetleg nézeteltérést, viszályt váltott volna ki. A pásztorokat minden éven Szent György-napjától Mindenszentekig fogadták, egy fél évig tartott tehát a szerződés időszaka. A mesterség tanulása: „Kilencéves koromba mán a kelecsényi legelőn vótam. Szidor András számadó pásztor mellett vótam bojtár a szomszédfiúval, aki olyan rokonféle. Apám is pásztorkodott, mellette is meg más mellett is bojtárkodtam." „A mostoha apám eleinte nem vót pásztor, a szülei se, de mikor a fődváltság elvitte a kis vagyont, aztán beállt bojtárnak Proksán (Szirénfalva), Földházi András pásztorhoz. Tizedik esztendőmbe vótam, amikor beálltam a mostoha apámhoz bojtárnak. Addig vótam mellette, míg meg nem nősültem, utána külön áltam a magam kezére." „Nehéz vót a megélhetés, apám mán kilencéves koromba oda adott bojtárnak. Legelébb Papp Pesta mellett vótam, itt Kelecsenybe, aztán meg Nyaradba Lengyel Sándor mellett. Tizenkét éves koromba meg Prok30. Magyari M., (Kézirat). 31. Erről lásd: Néprajzi lexikon. 4.207 .;BamaG., 1979. 179-192; S. Kovácsi., 1983. 14. 32. Néprajzi Lexikon. 4. 203., Petercsák T., 1979. 272. Bődi E., 1972-1974. 81-91. 325