A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - D.VARGA László: Adatok az Ung–Laborc–Latorca mellék pásztorkodásához

1. kép. Babincsák János 2. kép. Molnárcsik István, pásztor, 1980. a „faragópásztor", 1980. Csicser Dobóruszka II A pásztorok A pásztorok a legtöbb esetben pásztordinasztiák leszármazottai, s így a pásztortudományt elődeiktől (apjuk, nagyapjuk) sajátították el. Pásztortevékenységüket gyerekkorukban, mint bojtárok kezdték. Általában a falusi közösségek szegényebb rétegéből kerültek ki, ennek ellenére nem egy hangsúlyozta közülük a sorsukkal való elégedettséget, mitöbb, kevesen cseréltek volna más falusi emberrel. A pásztorok alkalmanként másik pásztor lányát igyekeztek feleségül venni, de ez nem volt jellemző, s nem bírt külön jelentőséggel sem; keveredtek a paraszttársadalom tagjaival is. Pásztorfogadás, pásztorbérek: A legeltetésre szánt állatok megőrzését a minden éven újrafogadott, választott pásztor látta el. A pásztorfogadásnak megvoltak a regulái, melyre adatközlőink a következőképpen emlékeztek. „A pásztorfogadás akkor nagy cécóval ment. Úgy kezdődött az egész, hogy összedoboltak egy közgyűlést, az egész falut. Vöt úgy, hogy vót tíz jelentkező is. Ez a budaházin (Dobóruszka szomszédközsége) vót. Azt mondták, hogy űk ócsóbban is elvállalják a lovakot. Aztán a nípek kiválasztottak egyet, oszt megfogadták pásztornak. Vettünk öt liter pájinkát oszt megittuk. Az áldomást a pásztorok fizették a gazdáknak. Ük nem fizettek, csak meginni akarták. Ez a közgyűlés a bíró udvarán vót, nyári időszakba. Ha meg hideg vót, akkor a kocsmába. A fogadás 322