A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - KAVECSÁNSZKI Gyula: Rátka, Hercegkút és Károlyfalva népi építészete

33. kép. Hercegkúti pincesor, adatolás 18 71-bői fölötte faragott kereszt látható Összefoglalás. Összefoglalásképpen röviden érdemes a legjellemzőbb sajátosságokra ismételten kitérni. A hegyközi falvak általában szegényebbek mint az általam vizsgált települések. Ennek egyik magyarázata az, hogy a betelepülés időszakában a német telepesek szerződésben rögzített előnyöket (pl. adókedvezményt) és földet kaptak, a házépítéshez pedig, ha nehezen is, de építőanyagot. Az úgynevezett földnélküliség, nincstelenség gondja itt nem úgy merült fel, mint a magyar falvak esetében. A telepesek kemény munkával művelték a kapott földet, jelentős állattartásuk volt és mindemellett szőlészettel, borászattal, Ritkán külön dohánytermesztéssel is foglalkoztak. Mindez lépésről lépésre jobb megélhetést biztosított mint a hegyközi magyar falvakban. A házak építési módja is jobb, általános a kőépítkezés, díszesek a homlokzatok. Hercegkút on és Károly falván igényes a vas- és fémművesség. Érdekes módon a falvak egymástól eltérő népi építészeti sajátosságokat is mutatnak. Rátkán találhatók a legnagyobb számban a többlakásos lakóépületek. A csűrök kőből épültek és a telkek végét zárták le. Az épületek homlokzata díszes, de nem volt jellemző a vas ablaktáblák alkalmazása. A kutatás során csak fa ablaktáblákat találtam. Rátkán a Vasút u. térségében elterjedtek a kőtornácos lakóépületek. A településre jellemző az építészetileg esztétikus kőkerítések építése, melyek legszebb változata a kő-téglafa együttes alkalmazásával jött létre. Hercegkúton a legjellemzőbb az állattartás, szinte kivétel nélkül minden háznál nagy gazdaságra utaló csűrt és állattartással kapcsolatos melléképületeket építettek. A csűr a gazdasági udvart és a kertet választotta ketté, ugyanúgy mint Károlyfalván. A csűrök 268