A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

EMLÉKÜLÉS Herman Ottó születése 150. évfordulóján - BALASSA Iván: Herman Ottó, a néprajztudós

halászat emlékeit s a nyelvi anyag összegyűjtésére éppen olyan súlyt vetett, mint a tárgyakéra és a munkamódokéra"

34

. Ez a könyv egyszerre felkeltette az érdeklődést a magyar néprajztudomány iránt, megmutatta, hogy a tárgyi néprajz kutatásában milyen nagy lehetőségek rejlenek. Kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy két év múlva megalakult a Magyarországi Néprajzi Társaság, megélénkült a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának munkája. Lényegében ezzel a munkával indult meg az anyagi kultúra néprajzi kutatása Magyarországon. Hatása rendkívül széles körű, így Jankó János nagy összehasonlító művének is elsőrendű inspirálója.

2 s De európai hatása is rendkívül széles körű, így a finn Sirelius U. T. elsősorban Jankó közvetítésével nagy haszonnal forgatta.

36 Már a megjelenést követő évben szóba került németre történő lefordítása. A kérdésről Herman Ottó Rudolf Virchowval tárgyalt. Ekkor írta a következőket: A könyvet lefordítani nem lehet „. .. mert a német nyelvben nincsen elég hozzá való mesterszó! Kiraktuk egymás ellenében s kisült, hogy igazam van: 200 és valami 30 német szóval nem lehet 2500 magyart lefordítani. De hát mégis? Hát bizony neki kell állani a magyar föld német ajkú halászságának, mely magyar szerszámmal dolgozik s fel kell gyűjteni a nyelvanyagot. - Ez egyszer reánk szorult a német, gondoltam én"

37

. Sajnos a fordítás és a kiadás sohasem történt meg, de hatása így is tovább gyűrűzött és hatott különösen a horvát és román irodalomban. Ma, amikor a Herman Ottó gyűjtötte anyag sokszorosával rendelkezünk a magyar halászat területén, amikor tévedéseit ismerjük, akkor is a magyar halászat elsőrendű kézikönyve, amit a szakemberek elsőként vesznek kézbe, ha a tárgyi néprajz e kérdéskörét akarják vizsgálni. Az ún. ősfoglalkozások másik hatalmas területén a pásztorkodásban a kutatást az 1880-as évek legvégén kezdte meg, mint az gyűjtőnaplóiból kiderül

38

. E kutatás külön ága, hogy felfedezte és elnevezte az ún. pásztorművészetet, amiről a Hunfalvy Pál tiszteletére tartott díszülésen 1891. november 23-án olvasott fel (Herman O. 1892. Magyar pásztoremberek reme kelése Ethn. 3/1892, 310—321). Előadásában többek közt leszögezte: „Azt a feladatot tűztem magam elé, hogy e díszgyűlésen be fogom vezetni a tárgyi, vagyis leíró ethnographiát ... ha mégis hozzá merek nyúlni, ez onnan van, hogy par excellence tapasztalati tudomány, mint ilyennek pedig művelésének módszere szakasztott az, a mi a természethistóriáé, tulajdonképpeni szakomé. A leíró ethnographiában is ugyanaz a háromság áll fenn és dönt, mint a természethistóriában; ti. a megfigyelés hűsége, a jellemzőnek kifejtése és az összehasonlítás belevonása".

39 A pásztoremberek remekelését Ungban, Zemplénben, Somogyban és mindenfele, amerre csak járt megfigyelte és a legszebb tárgyakat megszerezte. A díszítményékről pedig igyekezett megállapítani, Huszka Józsefnél sokkal szolidabb módszerekkel, hogy mi abban a magyar, van-e önálló magyar díszítmény rendszer. Végül ezzel fejezi be: „Szembeállítottam a népléleknek az ornamentumban való megnyilatkozását régi korok iparművészetével s a felelet ez: magyar. Egybevetettem mindkettőt a szlávval s a felelet az, hogy más, önálló." Ezek után 34. Györffy L, 1935. 2., 47. 35. Jankó J., 1900. 36. Sirelius, U.- T. 1905. 37. Lambrecht K., 1916.21. IZ.Erdődy G., 1983.;BalassaL, 1968. 39. Herman O., 1892. 310-321. 26