A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - KAVECSÁNSZKI Gyula: Rátka, Hercegkút és Károlyfalva népi építészete

27. kép. Rátka, Kossuth u. 96. sz. ún. Stumf-Haus kemencéje 28. kép. Károlyfalva, Rákóczi u. 39. sz. szénaledobó rolyfalván mondható általánosnak. Az istálló ajtajára gyakran keresztet véstek a szerencsétlenség elkerülésére. Az ól: a sertés és baromfi tartására építették. Mint a Zempléni hegység legnagyobb részén, Rátkán, Károlyfalván és Hercegkúton is a fából készült, zsilipéit falú,gerendavázas hidasról (Schweineknoben) volt a legelterjedtebb. Jellemzője, hogy két-három fiókos, de kifutóval nem rendelkezett. A disznókat ugyanis kora reggel kihajtották a kondakba és csak este tértek haza. A disznóól padlása a baromfiak számára nyújtott védelmet. A disznóól legnagyobb részben az istálló mögött hosszában, a telekhatáron vagy esetenként az istállóval szemben állt. Az elmozdítható épület helye az igényeknek megfelelően változhatott (29-30. kép). A baromfiól megjelent önállóan is. Rendszerint az eresz alá építették, a szénatartó mellé. Rátkán a Kossuth u. 65. sz. alatti lakóépület istállójában található a tyúkól. Erre azonban több példát nem találtam. A gerendavázas disznóól szerkezetének sajátossága, hogy padlásuk alkalmas a baromfiól kialakítására. Itt kapott helyet a tyúk, 265