A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

NÉPRAJZI TANULMÁNYOK - MIZSER Lajos: Cserépfalu XVI-XVII. századi vezetéknevei

mutatnak.

9 Miiser: kisebb népcsoport az ún. segédnépek között (vagy különálló etnikum). Eredeti nyelvük még nincs megbízhatóan tisztázva; vagy magyarul beszéltek, mint a székelyek, vagy törökül, mint a kunok és a besenyők.

10 Az előbbit látszik megerősíteni az a tény, hogy etimológiailag azonos a magyar nép-, illetve a megyer törzsnévvel, az utóbbit pedig az, hogy a Mizser csak a kunok betelepítése után bukkan fel (1291ben helynévként). Székely, Tóth: ekkor a jelentése még ,szláv', hiszen a ,szlovák'jelentés csak 1800-tól adatolható (de akkor sem gúnynévként). b) Puszta helységnév. A XVI. században nem volt ritka, hogy az -í képzőt nem írták le, így nem tudhatjuk, hogy ejtették-e vagy sem (az ingadozásra nagyon jó példa a Kassai ~ Kassa név; itt a képzős formát írták le többször). Mivel az ejtést nem tudjuk megbízhatóan és kétségbevonhatatlanul bizonyítani, ezért megmaradunk a leírt forma mellett. Aranyas (Borsod vm.), Detteg (Detek, Abaúj vm.), Gele (Gelej, Borsod vm.), Szőlős (több helység neve, de elsősorban a Noszvaj és Eger között fekvő Borsod vm.-i Szőlős, később Szőlőske elpusztult falu neve jöhet számításba), Tárcsa: több község neve, de a közelség miatt Heves vm. vehető figyelembe. Két név esetében felmerülhet bennünk az is, hogy esetleg foglalkozásnevek. A környéken soha nem bányásztak és nem mostak aranyat, az arannyal foglalkozó mestereket pedig nem nevezték Aranyasnak. A Szőlős név viszont már csak azért sem lehet itt foglalkozásnév, mert a lakosság túlnyomó többsége szőlőtermesztéssel foglalkozott; s miért adnának olyan nevet, amely majdnem mindenkire jellemző. c) Nagyobb tájegység neve, megyenév + -i képző: Felföldi (a Borsodtól északra fekvő megyék összefoglaló neve), Kővári (Kővár vidéke), Szepesi (Szepes vm.), Tolnai (Tolna vm., de lehet helységnév is). d) Helységnév + -i képző azt jelenti, hogy a néwiselő oda való, onnan jött. Mivel egyes helységnevek több vármegyében is előfordulnak, mindig a legvalószínűbbet, azaz a legközelebb esőt adjuk meg.Arlai (Adó, Borsod vm.), Baranyai (Máramaros vm.),Batizi (Szatmár vm.), Báncsi (mivel ilyen helynevet FE-ben

1l nem találtunk, az ide való tartozása megkérdőjelezhető), Bessenyei (Heves vm.), Bucsai (a néwiselő lelkész volt; nem merünk dönteni, a szóba jöhető megyék: Békés, Bihar, Zala, Zólyom), Decs(e)i (ő is pap volt; Arad, Nyitra, Tolna, Torda, Sáros), Eszkornyai (Hont vm.), Fejérvári (Fejér vm.), Finkei (Borsod vm.), Garai (Gara Bács vm., Garé Baranya vm.), Géci (Szatmár vm.): mivel a leírt alakon nincs ékezet, a Geczj Geci-nek is olvasható. Az igaz, hogy ebben a korszakban a Gergely név a leggyakoribb a faluban, és más vidékről adatolható is a becézett forma, de itt éppen a gyakorisága a kizáró ok. További nevek: Görömbölyi (Borsod vm.), Győri (Kisgyőr, Diósgyőr, Borsod vm.), Kaki (Zemplén), Kassai (Abaúj vm.), Kondai (Kondó Borsod vm.), Kömlei (Kömlő Heves vm.), Lukai (Zemplén vm.), Miskolci (Borsod vm.), Nyári (Nyáregyháza Pest vm.), Somogyi (Somodi Abaúj vm.), Szarvaskői (Heves vm.), Szécsi (Rimaszécs Gömör vm.), Telegdy (Bihar vm.), Temsori (Timsor Bereg vm.), Tomori (Abaúj vm.), Várday (Kisvárda Szabolcs vm.). e) A falu valamely részén lakó vagy onnan származó: Új: nemrég beköltözött ember, tehát a falu végén lakott; Úti: az országút mellett lakott; Vég jfaluvégf. 9. Jászkunság 15-6. 10. Németh G., AOH XXVI., 293. 11. Fényes E., Magyarország geographiai szótára. 226