A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - GYÁRFÁS Ágnes: Bárány Péter, egy elfelejtett literátor a felvilágosodás korából

szinte egy lélegzetvétel alatt született mind a két mű, s még az akkori viszonylag felszabadultabb légkör sem tűrte el a gondolatok csatlakozását sem az eleve megbélyegzett Kanthoz, sem a magyar nemzeti múlt haladó eszméihez. Hogy az elhallgattatás csak Bárány Péternek szólt-e vagy Széchényi Ferenc is érthetett belőle, költői kérdés, de tény a Bárány Péter magyarázata, amiért nem írta át: „De én azt nem tehettem azért, mert ami egyszer tetszett, annak mindenkor tetszeni kell." Viszont felajánlja, hogy kész lenne „a bölcselkedésnek többi ágát is magyarul kidolgozni."

5 ° 1817-ben Széchenyi Ferenchez írt leveléből tudjuk, hogy szisztematikusan foglalkozott a filozófiával és több munkát le is fordított magyarra. E kéziratok elveszhettek, mert ekkor már a Torontál megyei Új-Aradon élt családjával, s a kutatást objektív tényezők gátolják.

51 Magyar Pszichológiája és annak mintegy illusztrálásaként született Korvinus Mátyása egymást kiegészítő művek. Mindkettő kéziratban maradt fenn, s míg a Korvinus Mátyás, hála a Széchényi Ferenc pontosan vezetett könyvtári rendjének megmaradt, a Pszichológia hosszasan hányódván a szerkesztőség, a cenzor, a véleményezők stb. kezén sokáig eltűnt s csak most, szaktudományi jelentőségét elveszítve, de mondanivalója korszerűségét egyszersmind megtartva került elő. A felvilágosodás kori írókat tudósoknak nevezték, s valóban kivétel nélkül mindegyikük egyaránt ápolta az irodalmat és a tudományokat. Bayer József azt írta, hogy nagy kár, amiért Bárány Péter elfordult a színpadtól. Bizony nem ő, hanem a színpad fordult el tőle, mint ahogy az is kár, hogy a bölcseletet csak kéziratban művelhette. Vigaszt nem ád, sőt tetézi a körülötte megkövesedett emlékek tömegét, ha hozzáteszem, hogy kutatásaim során a megírt, de soha ki nem adott filozófiai-bölcseleti művekből egy doboznyi cédulát írtam össze, s raktam egymás mögé, mint temetés után a koszorúkról emlékbe préselt virágokat. IRODALOM Balanyi Gy.-Biró I.-Biró V.-Tomek V., 1943. A magyar piarista rendtartomány története. Bp. Ballagi G., 1888. A politikai irodalom Magyarországon. 1780-1825. Pest Bátfai Szabó L., 1913. A sárvári-felsővidéki gróf Széchenyi-család története. I—

II. Behyna Gy., 1785. Kant hatása hazai bölcsészetünkre, s fő követői nálunk. Szana T. (szerk.) Figyelő Benda K., (szerk.) 1957. A magyar jakobinusok iratai I. Bp. Beöthy Zs., 1887. A szépprózai elbeszélés a régi magyar irodalomban Bereczky S., 1885. A soproni ev. lyceium magyar társaságának története. Figyelő Berlász J., 1981. Az Országos Széchényi Könyvtár története. Budapest Bodolay G., 1963. Irodalmi diáktársaságok 1785-1848. Akadémia Kiadó, Budapest Borovszky S., (szerk.), Magyarország vármegyéi. Temes vármegye. Bp. Budai F. 1801: Kant szerént való filozófiának rostálgatása Cörver A., 1744. Philosophiae omnium recentissimae, quam experimentatem quidam vocant, ac mechanicam methodus totaque ratio summarie exposita nomine 50. Bárány Péter levele Széchenyi Istvánhoz. MTA Könyvtára Kézirattár. K 202/75. sz. 1726. aug. 12. Istvánnapi üdvözlettel kezdődik, s a gratuláció után p. s. terjeszti elő kérését. 51. Benda K., 1957. Szekeres Athanáz cenzori viselkedéséről Verseghy Ferenc Miliőt fordítása kapcsán ír, a 190. lapon. 13* 195