A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - FARKAS Péter: Kazinczy Ferenc episztolái

az értelmében, hogy a versépítés során alkotójuk természetes módon és logikusan változtatja karakterüket. Magyarázatot erre maga a műfaj adhat. A levélben, s természetesen a költői levélben is, a megszólítástól kell elindulni, s aztán valamiféle fordulattal áttérni a lényegre, a közlésre. Közben nem mellőzhetők az utalások sem, hiszen a levelet kapcsolni kell valamiféle aktualitáshoz. Maga a közlés sem szükségképpen egynemű, hiszen a levél megengedi, hogy mondanivalóját a szerző példákkal támassza alá, hogy emlékek felidézésével tegye érzékletesebbé. Heterogenitást nyerhet a közlés a szerző szándékaitól függően is. Egyetlen téma bizonyos vonatkozásainál elegendőnek tarthatja a közlést önmagában, másoknál kinyilváníthatja meggyőzési szándékát, ismét másoknál véleménynyilvánításra ösztökélhet. Kazinczy leveleinek (költői leveleinek) túlnyomó többsége, mint műalkotás, jól szerkesztett, egységes. Ám ebbe a klasszicista egységbe nagyon jól belefér minden változatosság, amit a műfaj az előzőek szerint megenged, sőt megkövetel. Mégis a közlés szándékát és tartalmát együttesen szemlélve megkülönböztethetők bizonyos típusok Kazinczy költői leveleiben, bár az is igaz, hogy egy-egy episztola rendszerint több helyre is besorolható. A legtöbb, mintegy tucatnyi episztola, az alkotó szándékát és a mű tartalmát tekintve egyszerűen valakinek a köszöntése. Más szóval ezek alkalmi versek. A köszöntés és az alkalmiság a legjellemzőbb vonásuk. Ilyenek: Nagy Gáborhoz (1811), Gróf Dessewffy Józsefhez (1812), Mint tölti ki Ámor (1813), Báró Naláczy Istvánhoz (1815), Vida Lászlóhoz (1815), Buczy Emilhez (1816), Gróf Dessewffy Józsefhez (1816), Gróf Gyulai Karolinához (1816), Gróf Festetics Györgyhöz (1819), Bártfay Lászlóhoz (1826), Wadasi Jankowich Miklóshoz (1827), Thaly Antal és Farkas Károly barátoknak (1827). A dolog természeténél fogva gyakori témája e műveknek a barátság dicsőítése. Mintegy nyolc Kazinczy episztoláról mondható el, hogy bennük az erkölcsi alapelvek bemutatása volt a lényeg, s ugyanakkor szerzőjük szándéka a tanítás, volt. Ilyenek: Wesselényihez (1809), Gróf Ráday Pálhoz (1809), Kishez (1810), Cserei Farkashoz (1810), Helmeczy Mihályhoz (1811), Gróf Komis Mihályhoz (1821), Gróf Dessewffy Aurélhez (1823). Feltűnő, hogy az ide sorolt episztolák egyik csoportja 1809 és 1811, a másik 1821—23 között készült. Alig elkülöníthető az előző etikai-tanító episztoláktól az a csoport, melynek tagjait filozofikus episztoláknak lehet nevezni. A nehézséget az okozza, amiről a Abrm's-episztolánál már szó volt, hogy tudniillik a filozófiai gondolkodás Kazinczy számára elsősorban etikája megalapozása szempontjából létkérdés. Ennélfogva filozófiai episztolái szorosan kapcsolódnak etikai-tanító költeményeihez. A kapcsolódást a művek keletkezésének időpontja is bizonyítja. Tehát filozofikus episztolák: Gróf Török Lajoshoz (1811), Egy Arcoshoz (1811), Prof Sipos Pálhoz (1812), Gróf Komis Mihályhoz (1821). Különleges egysége a Kazinczy episztoláknak az a csoport, melynek tagjait a szatirikus hangvétel jellemzi. Ilyenek: Baróti Szabó Dávidhoz (1786), Az Exellenc nevezete (1795) Gróf Dessewffy. Józsefhez (1809), Vitkovicshoz (1809-1811), Tisztválasztás után (1812). Minthogy a közlés tartalma és szándéka szerinti csoportosításban szatirikusnak nevezett kategóriának nincs helye, ezeket az episztolákat is célszerű más csoportokba beosztani. Nos, ezek szerint a Gróf Dessewffy Józsefhez (1809) kifejezetten filozofikus költemény, a többi pedig az alkalmi versekhez sorolható azzal a megszorítással, hogy a 183