A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)
EMLÉKÜLÉS Herman Ottó születése 150. évfordulóján - BALASSA Iván: Herman Ottó, a néprajztudós
Herman OTTÓ, A NÉPRAJZTUDÓS BALASSA IVÁN Herman Ottót, több tudomány tartja magáénak a természettudományok és a társadalomtudományok területén, hiszen számos tudományban nemcsak a kutatások megindítója, hanem az első nagy összefoglalások megalkotóját is tisztelhetjük benne. A szemlélete azonban mindig a természettudományok a múlt század második felében legkorszerűbb irányzatát a darwinizmust, az evolucionizmust követte még a társadalomtudományok területén is. Maga a kérdésről élete utolsó szakaszában így nyilatkozott: „Minthogy én elsősorban és mindenben egy életen át természetbúvár iparkodtam lenni, magától értetődő dolog, hogy a magyarság meghatározására összehordott egész anyagot, mint a természet kutatója kezelem és használom föl" 1 . Azt hiszem, hogy életművének munkamódszerére ennél jobb és pontosabb meghatározást nem lehet találni, márcsak azért sem, mert ez tőle származik. A XIX. század utolsó harmadában Darwin, Ch., (1809—1882), aki a Magyar Tudományos Akadémia külföldi tagjává választott munkáival, elsősorban A fajok eredete . . . (1859) című könyvével, nemcsak a természet-, hanem a társadalomtudományokra is rendkívül nagy hatást gyakorolt. A tudósok egész sora foglalkozott a természettudományi és társadalmi kérdésekkel elsősorban az evolúció alapján, mely a korszak egyik leghaladóbb, napjainkig ható irányzatává vált. Ebbe a sorba illeszkedik Herman Ottó is, aki számos darwinista tudóssal tartott tudományos, sőt baráti kapcsolatot. Ezek közül hadd említsem meg Virchow, R. nevét, aki nemcsak kiváló orvos, hanem antropológus és etnológus volt egy személyben. Jankó János állapította meg róla „. . . az archeológiába ő vitte be a természettudományi módszert, agitáló erejével óriási anyag egybegyűjtését tette lehetővé, mikor Schlimann ásatásait az archeológusok gúnyolni akarták, ő vette azokat védelmébe . . ." 2 . Finsch, O. a kiváló ornitológus, aki először a leideni természettudományi múzeumot igazgatta, majd 1904-től a braunschweigi néprajzi múzeumot vezette, és „. . . ornithológiai és általános zoológiai kutatásai közben ráért alapos anthropológiai, ethnographiai és ethbiológiai tanulmányokra is" — írja róla LambrechtKálmán 3 . A sort lehetne folytatni, de ennyi is elegendő annak bizonyítására, hogy Herman Ottó nem különleges polihisztor, aki egyszer a pókokkal, majd a halakkal és halászattal, a pásztorélettel vagy a filoxérával foglalkozik, máskor pedig az antropológia kérdéseibe ártja bele magát. Ő a múlt század utolsó harmadának jellegzetes európai tudósa, aki — mint olyan 1. Herman O., 1909. XV. 2. NÉ. 3. (1902), 28-29. 3. Lambrecht K., 1916. 18. 2 A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 17