A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - FARKAS Péter: Kazinczy Ferenc episztolái

Horváth ízlésének). A második szerkezeti egység a románc II. Endre kori történeti hátterét vázolja fel (keményen bírálva a királyt), a harmadik pedig maga a románc, mely négysoros, páros rímű strófákból áll, s magyarosan bizony eléggé nehezen ritmizálható. Mindazonáltal valóban népies hangulatú költemény. A negyedik egység folytatása a voltaképpeni episztolának (ismét hexameterekben). Erató elröppent, de hívogatja a szépségben gyönyörködni tudót a kivirított erdő békés árnyékába. Melankólia és életöröm találkozik ezekben a befejező sorokban. Rousseau-i hangulatok, szentimentalizmus, s talán romantikus képek jellemzik az egész episztolát. Rejtély, hogy a legfeljebb életérzésekről valló episztolában, melynek lényege a népdalok iránt érdeklődő Horváth melletti voksolás, miként láthatta Waldapfel József* Kazinczy fogság előtti korszakának világnézetileg legradikálisabb művét. Fontos ez a mű abban a korban, „amelyben pl. a népdal — s általában a népies tónus — látnivalóan a háttérbe szorul, de egyáltalán nem szorul ki a műfajok mezőnyéből..."

27 Ha az esztétizáló és européer Kazinczyra figyelünk, könnyen hihetjük, hogy messze állt a népiességtől. Az ellenkező igazság (eléggé magányos) bizonyítéka a most vizsgált románc, s Horváth Ádám dicsérete. Adalék az ahhoz, hogy Fried Istvánnak

28 lényegében igaza volt, mikor a következőket írta: „Kazinczy borzadt a Gvadányi-típusú költészettől, de ez messze nem jelenti azt, hogy a népiességtől, sőt a népköltészettől is borzadt volna." Kassáról írta Kazinczy 1790. január 1-én a verselgető pozsonyi papnövendékhez, Döme Károlyhoz címzett episztoláját, Bácsmegyeim leveleivel alcímmel. Az Ámor elől hivatalosan megszökött kispapnak szóló küldemény (Bácsmegyei levelei), s kísérője, az episztola, érdekes bepillantást enged a kiegyensúlyozottsághoz vonzódó Kazinczy lelkivilágába. S átkozd s kerüld a repdeső gonosz Istent. Őt véled én is átkozom, De, ah! - ez a szív égni s sírni kész, S örökre hordja, s önkényt! láncait. A magyar széplélek, íme, meglehetősen különbözik a némettől, a Goethe által teremtettől. Az 1794-ben fogságra vetett Kazinczy börtönévei alatt egyetlen episztolát írt, Spielbergben, 1795 októberében. Töredék ez, tizenkét sorból áll. Címezz excellenc nevezete. Ami megmaradt, vagy elkészült a műből, az gúnyos kirohanás a cím- és rangkórság ellen, a városiasodó Pest újgazdagainak kicsúfolása. Röpke adalék Kazinczy (az éppen rab Kazinczy) erkölcsi és talán politikai felfogásához. A felvilágosodás eszméit őrizgető fogoly kiszabadulása után alig egy hónappal, 1801 júliusában episztolát írt Török Lajos grófhoz, de ennek ismert változata (átdolgozása) 1811-ből való. A fogságban írt művet tehát egy jóval későbbi, az 1809 márciusában kelt Báró Wesselényi Miklóshoz - Miklós fiához című követi. Ebben a 12 évesen kapitánnyá lett ifjú báró iránti lelkesedését vetette papírra a költő. ,,. . . ezen gyönyörű új productumod oly páratlan remek, — írta a műről Berzsenyi

2 9 — melyen sem Schiller dagályait, 26. WaldapfelJ., 1957.110. ll.BiróF., 1979.325. 28. Fried I., 1979.644. 29. Kazinczy Ferenc levelezése Berzsenyi Dániellel 1808-1831. Kiadta Kazinczy Gábor. Pest, 1860. 20. 171