A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - FARKAS Péter: Kazinczy Ferenc episztolái

alkotáselméleti keretekre vont, éppen akkor érvényesnek vélt napi irodalmi (és ezzel együtt politikai) programot. Pintér J. művében az „utánzás" szó használata egyszerűsítés és túlzás (negatív értelemben). Világos, hogy a Berzsenyihez intézett episztolának volt horatiusi ihletése, de megírásának mégsem a római költő volt az oka. S különösen nem lehetett a versíró kedv gyökere ez az ókori ars poetica a többi költői levél esetében, melyek egészen másról szólnak. A Kazinczy episztolák közelebbről vették mintáikat, ha egyáltalán voltak minták. E kérdésben alighanem Négyesy László találta el az igazságot: „A levélforma volt prózában is a legszokottabb kifejező közege; leveleinek az életben is volt bizonyos általános jelentősége és érzelmi jelleme: mi természetesebb, mint hogy a levélhez közelálló költői műfajt művelnie kellett? "

5 Mi sem természetesebb . . . Ám az előzményekhez hozzátartozik az is, hogy a feljebb való években, pontosabban 1770 körül „a költői episztolák száma nem csupán ugrásszerűen megnövekszik, hanem néha az életművek túlnyomó része is belőlük áll . . ."

6 Noha Kazinczy már más világban élt, mégis természetes lehetett számára ennek a Barcsay, Orczy, Ányos és Bessenyei által kimunkált mintának a követése. Természetes akkor, ha tudta, hogy a verses levelek hajdani ármádiájának megírásával valami új kezdődött a magyar irodalomban. Márpedig Kazinczy minden jel szerint tudta ezt, s ő is újat akart. Valóban, miért ne használta volna fel a jól bevált módszert. Ám volt még egy nyomós oka az episztolák megírásának. Mégpedig a költői önkifejezés igénye. „Kazinczy, akinek legfőbb álma száz jó vers volt"

7 feltétlenül törekedett arra, hogy a hagyományosan valódi irodalmi formának tartott versben is rögzítse mindazt, amit prózai leveleiben megírt. Talán azért, hogy a nyilvánosság elé léphessen gondolataival, amire az irodalmi forma lehetőséget adott, a magánlevél pedig nem. „Neki állandóan közölni kell magát gondosan stilizált irodalmi formában, mert csak amikor így közli magát, csak akkor él."

8 Természetesen gondosan stilizáltak voltak magánlevelei is, de mégiscsak személyes közlések voltak. A nyilvánosság elé adhatóság ténye mellett a nyomós ok, melyről itt szólni kell, feltétlenül az a meggyőződés volt, hogy a verses forma költőibb, tehát értékesebb megnyilatkozás a prózaival szemben. Az episztolaírás szándéka mögött feltétlenül ott rejtőzött a herderi gondolat, mely szerint „A költészet színtiszta egyszerűség, végtelenül egyszerűbb mint a próza" — ámbár Herder azt is mondta, hogy nyelvünk a legegyszerűbb prózában a költészet legmagasabb szintjére emelkedhet."

9 E téma pontosabb megvilágításához természetesen tudni kellene, hogy a németül oly jól megkülönböztethető vers és költészet fogalmak magyarul oly gyakori összekeverése mennyire volt sajátja Kazinczynak. Mindenesetre tény, hogy Kazinczy önnön művei közül a verses formájúakat, különösképpen pedig szonettjeit és epigrammáit tartotta legtöbbre.

10 Episztoláit viszont kortársai becsülték.

11 Pedig a műfaj nem volt könnyű helyzetben: „háttérbe szorul, illetve teljesen átalakul a verses elmélkedés műfaja is - ezt a 5. Négyesy L., 1931.123. e.BiróF., 1979.318. 7. Németh L., 1969.663. 8. Szerb A., 1972. 240. 9. Herder, J. G. 1983. 426., 430. 10. VáczyJ., 1899. 683-709. 11. VáczyJ., 1899.700. 168