A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - SZULOVSZKY János: A gömöri agyagipar állapota 1891-ben

A kőipar szerény korlátok között mozog. Tulajdonképen kó'faragászatról alig lehet szó, habár kamaránk egyes vidékein kiváló minőségű anyag áll rendelkezésre. Gömör s Borsodmegyében legsűrűbben szerepel a mészkó', mint hegyeink legnagyobb rétegű anyaga. A mészkő égetés régi mederben mozog, kivéve a tiszolczi mészégetőt. Kőfejtő telepeink utóbbi időben a közelfekvő czukorgyarak építése és üzeme által gyarapodtak. Az építkezés városainkban nem volt erős a közelebb lefolyt években, másrészt a kőműves munka a kőfaragóét sokban helyettesíti, a hajdani kődíszek helyét a czement foglalta el. Sírkövekben pedig a tartósabb márvány és gránit keresettek. Hevesmegye északi részeiben virágzó kőfejtő telepek vannak. A mátrai vasút a vonala mellett elvonuló bányákból fedezi a kőszegény alföld kőanyag szükségletét valamint az államvasutak Hatvanpásztói vonala közelében levő telepek. Palakő bányászatunk egészen elhanyatlott; kettőről tétetik említés idézett 1881 évi jelentésünkben: a dobsinai és a felsőtárkányiról. A közönség a fa és cserépzsindelt inkább kedveü, utóbbit már azért is, mert a múlt évtized építkezési lendülete miatt több helyt keletkeztek tégla és cserépzsindely égetők. A m. é. folyamán M. Kövesden állíttatott 1, Andornakon 2 téglaégető. A kőipar sem kerülte el a kamara gondos figyelmét. Ennek eredményekép jött létre a Dobsinai kőcsiszoló tanműhely, melyhez annyi remény fűzetett, de mely pár évi fennállás után, minden különösebb nyom nélkül megszűnt. Megemlítendő, hogy Nagy Rőczén a polgári iskolával kapcsolatban edényfestő tanműhely áll fenn. Tisztelettel Sugár Ignác."

6 Az Iparkamara iparos szakosztályának március 20-i ülésén felolvasott jelentéshez Dr. Csáthi Szabó István beltag hozzáfűzte véleményét, hogy a körkemencék alkalmatlanok a finomabb edényáruk égetésére. Pfliegler Ferenc beltag a vándortanítói intézmény életbe léptetése helyett — melynek szerinte nem lenne gyakorlati haszna — célszerűbbnek látta az iparág fejlesztését társadalmi úton, ha a kőedénygyártásban élenjáró Znaimból néhány iparos családot telepítenének be, akiktől elsajátíthatnák a szakmai fogásokat. Mint óhajt a vándortanítói intézmény mellett ezt a véleményt is felvették határozatilag a jelentésbe.

7 Ezek a gondolatok négy nappal később, az iparos és a kereskedelmi szakosztály közös ülésén is elhangzottak, ahol az iparkamarai elnök, Radvány István indítványára elhatározták, hogy az úti jelentés tudomásul vétele mellett felírnak a miniszter úrhoz, „miszerint Gömör megyében egy agyagipari vándortanárt már a legközelebbi téli munkaidőszakban rendszeresíteni méltóztassék".

8 Az agyagipari kiállítást — melynek indítványozója és támogatója Baross Gábor kereskedelmi miniszter volt — másfél havi szünettel, május 23—június 31., illetve augusztus 15—szeptember 30. között lehetett megtekinteni a városligeti iparcsarnokban. Baross a Kereskedelmi Múzeum rendezvényét leiratában is propagálta: „A kiállítás igen sok érdekes és szakemberekre nézve tanulságos anyaggal rendelkezik. Kívánatos tehát, hogy azt az agyagiparral foglalkozók minél nagyobb számmal látogassák. Ennélfogva felhívom a czímet, hogy kerületének az agyagiparral foglalkozó iparosait és szaktestületeit a kiállítás megtekintésére buzdítsa és hasson oda, hogy a megtekintésre felránduló iparosok szakszerű tanulmányozás tárgyává tegyék ezen az agyagipar jövő fejlődésére nézve tanulságos kiállítást. Akiállítás megtekintésére feljövő szakbeli iparosokat a kiállítási belépti díjak alól fölmentem. Végül megjegyzem, hogy a vidéki és fővárosi szakemberek csoportjait minden vasárnap és ünnepnapon délelőtt az e szakmában járatos férfiak, mint vezetők és magyarázók fogják kalauzolni és hogy a tanulmányozási csoportoknak a kiállítás meg6. BAZmLt. MKIK jkv. 1891. március 24. 37-48. 1. 7. BAZmLt. MKIK jkv. iparos szakosztály jkv. 1891. március 20. 8. BAZmLt. MKIK jkv. 1891. március 24. 48. 1. 165