A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - ifj.TÚRY József: A miskolci Gőztáglagyár RT. Kőedény- és Kályhagyára története

Az első darabok 1908-as felsőbányai fazekas tanfolyam eredetű színes öntőfestékekkel s mázakkal voltak ellátva. Ugyanezeket a színes fedőmázakat használták a tégla és fedőcserép mázolására. A felsőbányai recepteket ifi. Csepregi Károly küldte. 1919 tavaszán egy új, nagy épületet kapott az üzem. Az új helyiségbe egy kis búbos fazekaskemencét építettek, amelyben az agyag- és mázas kísérletek folytatódtak tovább. 1895-ben Ungváron fazekasok és cserépkályhások továbbképzésére szakiskola létesült: a „Magyar Királyi Állami Agyagipari Szakiskola". Célja hazánk agyagiparának fejlesztése szakképzett iparosok nevelésével. Az iskola jól volt berendezve és a tanulóinak az elméleti és gyakorlati szakismereteit gazdagította. Ungváron képzett agyagiparosokkal, fazekasokkal és csempekályhásokkal az állam minden részében találkoztunk, akik mindenütt sikerrel dolgoztak. Egynéhányan Amerikába is kivándoroltak, ahol — többek között — Petrovics Andor hírnévre tett szert. Az iskola 1919 tavaszáig működött, mikor Ungvár Csehszlovákiához került. Túry József közbejárására a Magyar Királyi Kereskedelemügyi Minisztérium jóváhagyta az ungvári szakiskola Miskolcra való áthelyezését. A kétéves oktatás 1919. szeptember 1-én kezdődött meg a gőztéglagyár csabai kapui új kőedény- és kályhagyárában. Az iskola jól ismert igazgatója, Papp János magával hozta Hoppé kiváló korongos művezetőt s a Hevesi korongos családot, akik mindnyájan, családjaikkal együtt a telepen találtak jó lakást és elhelyezkedést. Az ungvári szakiskola bekapcsolódása, Papp János igazgató szaktudása és Hoppé bácsi korongos formaalkotó művészete nagyban hozzájárult a sikeres kezdethez mind a tanítás terén, mind a gyár megindulásánál. A vállalat híre terjedt s rövid időn belül több Ungváron végzett fazekas és cserépkályhásjelentkezett s beolvadva az üzembe, segített a termelés fokozásában. 1920-ban Miskolc város ipari kiállításán, a Városháza nagytermében láttuk először a Miskolci Gőztéglagyár RT. építészeti kerámiái mellett az új kőedény- és kályhagyárának termékeit. Körülbelül 550 darab használati edény- és díszáru, két cserépkályha s 30 darab dísz- és fali-tégla — amit a gőztéglagyár az 1908-ban épült katolikus főgimnázium épületének gyártott — volt kiállítva. A fazekas-és használati edények között voltak: tűzálló edények, vizeskorsók, tejesköcsögök, dupla fedelű dohánytartók, lekvárbödönök, asztali és konyhaedények, pálinkás-, mokkás- és kávés-, valamint teáskészletek, bögrék, kannák és füles fazekak. A díszműáruk: virágtartók, lapos, füles kulacsok, fali dísztányérok, padlóvázák, tálak, kancsók és kiskorsók, dobozok és hamutálcák, bokájok, vizeskanták és bonbonierek. A gyár ez alkalommal mutatta be cserépkályháit, egy mangános, barna simacsempést és egy rézzel színezett, világoszöld mázas, féldomborműves majolika típust. A kályha az Ungváron végzett és Miskolcon letelepedett Komarnicki kályhásmester műve volt, aki a csempe formálásától a felállításig mindent maga végzett. A népies jellegű gyártmányok mind kézi munkával készültek, legnagyobb részük a korongon. A díszműáruk kézzel festett, magyaros népi motívumokkal és stilizált virágmintákkal voltak díszítve s a minták mezőkövesdi, kalotaszegi és erdélyi hagyományokon alapultak. A konyha- és tűzálló edények a barnamázas bunzlaui és a linelisan sgraffítozott, barna angóbos znaimi edényekre emlékeztettek. Ezekkel a típusú edényekkel nőttek fel nagymamáink s ezért ezek közkedveltek lettek. Az eddigi eredményben és a kiállítás sikerében nagy része volt e sorok írójának, aki édesapja biztatására és szorgalmazására nemcsak az első végzett növendéke volt az is154