A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - FALUSSY József: Kísérlet az orosz főerő előnyomulásának feltartóztatására 1849. júliusában

sor, hanem — a Debrecenből való orosz kivonulás hírére a X. hdt. is leállt, s ismét a Tisza jobb partján Szolnok térségében sorakozott fel. (júl. 8-ra.) Paskievics hg. serege 1349. júl. 6-án mozdult ki Miskolcról a pesti országútra, s a Mezőkövesd—Kápolna—Gyöngyös—Hatvan útvonalon haladt előre. Rüdiger tb. a III. hdt.-tel — nagy óvatossággal —júl. 12-re Hatvanba, Kuprianov tb. pedig a II. hdt.-tel Gyöngyösre ért ugyanaznap. Cseodajev IV. hdt.-e, biztosításául a Galícia felé vezető utánpótlási vonalaknak, Miskolcon maradt. Az orosz előnyomulással egyidőben júl. 9-től Haynau osztrák fővezér is megkezdte kisebb erőkkel, a III. osztrák hdt. egyes részeivel, Buda megközelítését. (A szövetséges előőrsök —• Adleberg és Vussin — találkozása júl. 11-én meg is történt a fővárosban).

34 Buda és Pest kiürítésének előkészületei eközben folytatódtak. Kossuth Cegléden tartózkodott, a képviselők szinte már mind Szegedre távoztak Szemere miniszterelnökkel együtt. A katonai irányítást Dembinszky és Mészáros L. a polgári ügyeket Csányi és Vukovics miniszterek intézték. A tevékenységük közepette júl, 8-án az éjszakai órákban érte őket a hír, a kormányzó levele, miszerint Perczel.Mór tábornokot a „közép-tiszai" seregek parancsnokává nevezte ki. S erről értesítve a kormányt egyben kéri,. . ." hogy tekintse a haza jelen körülményeit, a susceptibilitást tenné félre, s rendelkezéseiben nyugodnék) meg." A rendelkezések legfontosabbika pedig abban állt, hogy a Délvidékre tartó Wysocki-féle IX. hdt.-et Nagykőrösről visszarendelte Ceglédre. Ez, Görgeyhez hasonlóan a délvidéki erőkoncentráció elodázását jelentette. Kossuth, Perczellel, Wysockival és Desswffyvel hozta meg döntését.

3 5 Formailag nem lehetett kifogás a bejelentés ellen, hiszen azon miniszteri ellenjegyzés állt. — Horváth Mihályé. Mészáros, Dembinszky, s a többiek ebben ismét a kormányzó, a politikai vezető beavatkozását látták, joggal, a katonai döntések meghozatalában. Vukovics Sebő meg is jegyzi emlékirataiban ezzel kapcsolatban, nem sok túlzással: az országban tulajdonképpen három kormány van: K. L. Cegléden, Görgey Komáromban, a minisztérium Pesten. S.tegyük hozzá negyediknek a Szegeden tartózkodó kormányfőt, Szemerét. Ez a dolog már valóban nagyfokú döntés- és irányítóképtelenséget takar. A két város (Buda, Pest) kiürítése jún. 8—9-én történt meg.

36 Utoljára — mint januárban — ismét Csányi László távozott. Másnap este, júl. 9-én Szolnokon Mészáros és Dembinszky keserű szemrehányásokat tettek Kossuthnak és lemondásukat helyezték kilátásba. De belátva azt, hogy lemondásuk amúgy sem változtatna a zavaros helyzeten, Perczel csapatainál maradtak. (A kormányzó még azon az éjszakán — a kozákok közeledtének hamis hírére — a Tisza bal partján lefelé, Szegedre indult).

37 Kossuth terve egyébként a tiszatáji csapatoknak Perczel főparancsnoksága alá helyezésével az volt, hogy Görgey helyett ez a sereg zárja el az orosz csapatok útját a főváros felé, egyben biztosítsa az érintkezést Erdéllyel, s a kormány szegedi székhelyét fedezze. Mészáros, az öreg fővezér még most sem mondott le arról, hogy jobb belátásra bírja Görgeyt. Már nem parancsolt... „Ezennel felhívom azon haza nevében, mely ön állítólag annyira szeret, hogy nyilatkozzak, hogy akar-e a kormány rendeleteinek hódolni, vagy 34. Gelich R., 1882. III. 693., 746. 35. Vukovics S., 1894. 521.;Mészáros L., 1867. 289. 36. Vukovics S„ 1894. 526. 37. Vukovics S., 1894. 527. 9 A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 129