A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - HUGYECZ János: Adalékok Szemere Bertalan kormánybiztosi tevékenységéhez

táborba, vigyem magammal Mészárost és Vettert is a katasztrófa megelőzésére Füredre, de elénk jön a nagy-hortobágyi csárdához. Jött is Beniczky Lajossal, felvidéki kormánybiztosommal, aki szívósan pártolta Görgeyt, miközben Szemere előadta, hogy a seregvezérek valamennyien a lengyel tábornagy ellen fordultak, egyhangúlag kimondták, Dembinszkytől parancsot többé el nem fogadnak. Szemere szerint a fővezér megtartása a hadsereg feloszlatásával lenne egyenlő, ezért ő a kormány döntésének lehetőségét meghagyva azt javasolta, állítassák a fővezér mellé haditanács. Az altábornagy ezt nem fogadta el, ismételten azt mondván haditerveinek megosztása felől: ha sapkája megtudná, mit tervez a következő órában, ő biz tűzbe vetné. Szemere, ki eddig engemet is mindig Görgey ellen hergelt leveleiben, most kijelenté, hogy a Honvédelmi Bizottmány nevében őreá bízta ideiglenesen a fővezérséget. Azzal a szándékkal indultam Debrecenből, hogy a fővezér elleni fegyelmezetlenséget Görgeyn torlom meg, ám kiderült, hogy a lázadás Klapka hadtestében kezdődött. S Dembinszky hibás és elkésett, sőt fejetlen intézkedései ellenében a seregparancsnokok helytállása mentette meg a hadat a katasztrófától. Noha e minősítés a fővezér személyes bátorságát nem vonja kétségbe. A seregparancsnokok és Szemere döntését jóvá kellett hagynom, ha azzal a módosítással is, hogy főparancsnokká Vetter Antalt tettem, aki ezúttal vállalta a megbízást."

43 Miközben a vezérek viszálya tartott, Miskolc ismét őrizet nélkül maradt. Március 3-án Ramberg, Göcz és Jablonszky tábornokok alatti sereg mintegy 3000 embere bevonult Miskolcra, A tisztviselők elmenekültek. Ramberg fenyegetőzött is, hogy új tisztikart nevez ki és el is hajtatta a főispán és első alispán marháit. 8-án a szolnoki csata hírére Ramberg tábora elvonult és 10-én ismét megjelentek a magyar huszárok.

44 Szemere Bertalan is visszatért és erélyesen folytatta hadseregszervező munkáját. Március 16-án látott napvilágot híres rendelete, amely a felsőmagyarországi védsereggel foglalkozott. A védsereg létrehozásának a célja a következő volt: „akkor is biztosítani Felsőmagyarországot, különösen Gyöngyöstől kezdve, Egeren, Putnokon, Rozsnyón keresztül Lőcséig és innen kezdve Eperjesen, Homonnán, Ungváron, Nyíregyházán a Hegyalján keresztül Miskolczig, midőn hadseregünk jelen nincs. Czélja: hogy a néppel egyesülve, apróbb ellenséges táboroknak ellenállhasson . . .". A továbbiakban nyolc pontban szabályozta a védsereg létszámát, tagozódását, az állomány fizetését, szolgálati idejét. Kilátásba helyezte, hogy aki rokkant lesz, holtig ellátást kap, ha elesik a családja 1000 Ft-ot vagy tíz hold földet. Kinevezte a toborzó vezetőket is.

4 5 Ugyanakkor igyekezett felhalmozni készleteket a hivatásos had számára. E készletek várható nagyságáról értesítette Kossuthot március 26-i levelében. „Míg a hadsereg kissé időz, szükséges mozgását bevégezvén, én itt használom az időt. Készíttetek 6000-8000 tábori edényt, igen czélszerű minta szerint; varrnak 30 000 bakkancsot 50 000 fejérneműt, 5-8000 csizmát, nadrágot néhány ezret, a métzenzéfiek csinálnak szuronyt, puska csövet, zablát, kengyelvasat, Kassáról vitettem 1000 mázsa ként és salétromot N.-Váradra 86 mázsa puskaport; elfoglaltatott majd 100 ökör és 30—40 000 rőf vászon stb."

46 43. Cseres T., 1981. 39798. 44. Szűcs M., 1981.264. 45. Helytörténeti Dokumentumtár, 53.4343. 46. Szemere B., 1870. 4-10. 120