A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - B.KOVÁCS István: Erkölcs és fegyelmezés a felsővályi egyházban a jobbágyfelszabadítás előtt

nemes és 1 paraszt ifjút 3—3 Ft pénzbírságra ítélték. A büntetés viszonylagos enyheségét „csupán ifjú éretlen korokra" való tekintettel indokolta a presbitérium. 1840-ben egy verekedésért beadott ügyben úgy döntött a presbitérium, hogy az eset „hatósági körébe nem tartozik." A verekedők többsége a nőtlen legények közül került ki, nemesek és parasztok egyforma arányban vannak képviselve. Három esetben büntetett a presbitérium az édesanya tiszteletének meg nem adásáért. Akiszabott büntetések jól mutatják a bűn helyi értékrend szerinti súlyosságát. Két nemes ifjú esetében a tisztelet meg nem adása káromkodással is párosult. Büntetésük 24 bot (1808), illetve 6 Ft, vagy 15 bot választás szerint és egy heti templomba járás (1825). 1821-ben egy paraszti származású ifjút 25 botra ítéltek. Egy alkalommal büntettek meg egy nemes ifjút a más vallásúak szidásáért. 1828-ban H. Andrást „a mi felebaráti szeretettel és országunk törvényeivel ellenkező cselekedeteiért tatis factiot kérvén ellene követe által a Harkátsi tszt. Plébános úr is, 10 Ft-okra büntettetett; meg hagyatván az is, hogy a tisztelt Plébános urat is meg kövesse." Ugyancsak egyetlen alkalommal fordul elő az ünnepnapon való munka. Ez utóbbit már a BGKHk is tiltották: „Mivel az ünnepnapok isteni tiszteletre vannak szentelve, el kell azokon kerülni a testi és mezei munkák folytatását."

15 1821-ben egy paraszti származású férfit, aki „az úrnak szombatját mezei munkával meg rontotta" 12 botütésre ítélt a presbitérium. Egyetlen esetben foglalkozott a presbitérium a tiltott mulatozások ügyével. Hasonlóan az előbbi esethez, a református egyház szigorúan tiltotta az ünnepnapokon való mulatozásokat. Se szeri, se száma az idevonatkozó tiltó rendeleteknek. A BGKHk is tartalmaznak erre vonatkozó utasítást. „. .. hasonlag (ünnepnapokon! — B. Kovács megj.) meg kell szüntetni a heve rést, vendégségeket, kézfogói lakomákat, perlekedéseket, civakodásokat.. ,"

16 Lenkey Lajos a runyai egyház anyagából idéz ide vonatkozó tiltó rendeleteket. „Sátoros ünnepeken és nem különben vasárnapokon . .. utzákon, kivált az Isten háza körül való játékok, laptázások megtiltatnak, úgy, hogy valakiken comperiáltatik, hogy az tántzolást vasárnapon vagy egyéb innep napokon véghez viszi, három-három forintra, a gazda pedig a ki az olylyatén botránkoztatóknak szállást ad hat forintra büntettetik."

1 7 1834-ben tárgyalt a presbitérium ilyen esetet. „Az ifjak az Innep, azaz Karátsony hetin lejendő tántzolástól eltiltattak, e tilalommal nem gondolván egész héten által mulattak s mi több vasárnap is az uttzákon lármáztak az isteni tiszteleten templomba lévő gyülekezet szembetűnő megbotránkoztatására." A presbitérium őket 1—1 Ft, a „Hely adó" nemesasszonyt 2 Ft pénzbírságra ítélte. Több alkalommal foglalkozott a presbitérium a különböző jellegű egyéni és családi viszályokkal, békétlenségekkel. A presbitérium igyekezett őket összebékíteni. A leggyakoribb büntetés 1—2 Ft-os pénzbírság, illetve a viszálykodók intése, dorgálása. Az adatok szerint a nemesek legalább kétszer annyit viszálykodtak, mint a paraszti származásúak. Sajátos csoportját képezik a fegyelmi eseteknek az ún. templomi székperek. A bevonulást követően mindenkinek szigorúan megszabott helye volt. Az ülésrend megállapítása hozzátartozott a templomi rend fenntartásához. A XVII—XVIII. század folyamán, az újonnan 15. KissÁ., 1881.725. 16. Kiss Á., 1881.725. 17. Lenkey L., 1965.234. 105