A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 24. (1986)

TÖRTÉNETI, IRODALOM- ÉS MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - B.KOVÁCS István: Erkölcs és fegyelmezés a felsővályi egyházban a jobbágyfelszabadítás előtt

Az 1630-as pápai zsinaton azzal a céllal rendelték el a presbitériumok megszervezését, hogy annak tagjai „erkölcsi felvigyázók és az egyházi fegyelem gyakorlásában segítőtársak legyenek."

8 A vályi egyházban az első presbitériumot 1686-ban szervezték meg. Az ez évben megkötött ún. Transactio

9 már említett kánonok szellemében készült. Ebben olvassuk egyebek közt: „A felsővályi egyházban és megyében lakozó felső, közép, alsó nemesi és paraszti rendek, Isten rendeléséhez akarván magunkat alkalmaztatni, hogy köztünk mindenféle dolgok folyjanak, megyebírájává emeltük öreg Kalas Jánost, mellé rendelvén esküttekül, assessorokúl. . .". A szerződés első ízben szabályozta a felsővályi egyesült református egyház szervezeti irányítását és a gyülekezet erkölcsi életét. A presbitérium működéséről 1767-ig nincsenek adataink. A Transactio hét pontba szedve utal a fegyelem ellen vétők büntetésére. Az alábbi pontokat sorolja fel a „megyebírája" kötelességei között. „1. a templom, parochia és iskola építése, igazgatása, kerítésének tisztántartása, tűz, gyertyázás, dohányzás elleni oltalmazása. Az e pont ellen vétőknek büntetése egy Ft. 2. Isten törvénye ellen vétőknek büntetése 6 Ft. 3. ki a templomba bezárkózik, vagy ablakon bejár, edényről lakatot leteker, mint szentségtörő a szent gyülekezetben megcsuklyáztatván az Istent megkövesse. 4. a ki a lelkét elmondja s meg nem akarja magát pelengéreztetni, 24 pénzre büntettessék; az „adta" mondásért míg a prédikáció áll, kalodában tartassák, azután erősen csapattassék meg. 5. Kit a megyebíró esküttével együtt megbüntet és fizetni nem akar, vagy zálogát a hitesek kezéből kivené, 6 Ft-ig való zálogát erővel is hozzák el a vakmerőségéért. 6. a ki ezen articulusok ellen más törvényes processust indítana, addig, rníg 12 Ft-ot le nem tesz, ne perelhessen. 7. akármi névvel nevezendő, Isten törvényével és a kereszténységgel ellenkező dolog találtatik, megbüntettessék. A kik ezen szerződést alá nem akarják írni s velünk egyet nem akarnak érteni, azok rekesztessenek ki és azoknak közöttünk törvény ne szolgáltassék." Az itt felsorolt büntetésmódok alkalmazását valószínűsíti az a tény, hogy még a XVIII. század végén, sőt a XIX. század 20-as éveiben is előfordult az egyház fegyelmezési gyakorlatában. Az első presbitériumban 13 nemes és 7 paraszt kapott helyet. A nemesek és parasztok aránya a továbbiakban sem változott lényegesen. 1813-ban 24 tagja közül 20 nemesi és 4 paraszti jogállású. Ügyeltek arra, hogy minden gyülekezet képviselve legyen. A testület összetétele azért sem mellékes, mert az egyes bűnök, ül. bűnösök megítélésénél a túlsúlyban levő nemesek akarata érvényesült. A presbiterek megválasztása eltért a többi egyházi tisztségviselő választásának módjától. Míg az utóbbiakat az évenként tartott Gergely-napi közgyűlésen választották, a presbitérium önmagát egészítette ki a mindenkori szükségletnek megfelelően. Erről csak 1842-ben mondott le a presbitérium, elhatározva, hogy a Gergely-napi „köz ekklesiai gyűlés"-t megelőzően gyűljön össze a presbitérium és a megüresedett vagy megüresedő helyekre ,jó és jámbor magokviseletéről esmeretes egyedeket", legalább hármat és legfeljebb négyet jelöljön ki. Ezek közül választhatott aztán a 8.Biró S.-Szilágyi

I., (szerk.) 1949. 136. 9. Szövegét közli: Bodon A., 1860. 5 -7. 101