A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 22-23. (1985)

VARGÁNÉ ZALÁN Irén: Miskolc zenei élete a két világháború között (III. Befejező közlemény)

tagok évi 5 koronát fizettek. Tiszteletbeli tag lehetett az, akit a választmány erre előterjesztett. A felterjesztett Alapszabályt a BM jóváhagyta.

5 Működésük fénykorában 1911 és 1913 között 42 alkalommal tartottak összejövetelt. Működésükről nyomtatott jelentést is adtak ki, amely a játszott műveket, a tagok névsorát tartalmazta és esztétikai tanulmányokat, sőt a működésük nem is enyhe kritikai elemzését. A jelentésből idézzük a tagok névsorát: Alexy Olexán, Bencze Rezső, Bodnár Gyula, Bródy Lajosné, Dunchel Károly, Ferenczy Károly, Ferenczy Károlyné, Frey Ottó, Frideczki József, Gobbi Jenő, Gobbi Jenőné, Halász Henrikné dr, Hegedűs Miklós, Hercz Jenő, Hercz Jenőné, Kuzmann Károly, Kuzmann Károlyné, Krausz György, Kun Bertalanná, Laszgallner Ágost, özv. Lányi Lajosné, László Ervin, László Adolfné, Nagy Ferenc, Neményi Ödön, Papp Kázmérné, Palesch Béla, Pazar István, Pazar Istvánné, Puky László, Puky Lászlóné, Ribiczey József, Ribiczey Józsefné, Radó Sándor, Szent-Gály Gyula, Szent-Gály Gyuláné, Táborszky Ferdinánd, Táborszky Ferdinándné, Tribauer Károly, Ungár Mária, Widder Sándor, Widder Sándorné.

6 A névsorból kideríthetően a város kulturális életében másutt is szerepet játszó személyek találhatók. Zenetanárok, jónevű kereskedő gépgyáros, vasgyári mérnökök, középiskolai tanárok. összejöveteleiket alkalmas helyiség hiányában a városháza kis tanácstermében tartották, rendszerint este fél 8-kor. A korabeli sajtó nem egyszer hírt ad arról, mikor jöttek össze. Az összejövetelek nem voltak zártkörűek, bárki - akit a tagok „bevezettek" megjelenhetett. Szereplők nevével természetesen nem találkozhatunk, hiszen éppen az volt az egyesület nagyszerűsége, hogy bárki bármikor leülhetett a kottaállvány mellé. Ezért a híradások csak arról szólnak, milyen mű kerül majd műsorra. Mai szóhasználattal igen színvonalas klubnak nevezhetnők ezt a társulást. A tagoktól, a működő tagoktól nem kívántak keveset, ezt mutatja az a jegyzék, amely az előadott művek egy részét tartalmazhatta: Schumann zongora 5, Schumann zongora trió, Schumann zongora 4, Rubinstein zongora 4-es, Beethoven csaknem összes vonósnégyesei, Mendelssohn vonósnégyesek, feltűnő az orosz és francia zene iránti érdeklődés. Ez nem volt jellemző a vidéki városok polgárságára, legfeljebb, ha a német zene iránt érdeklődtek, amit Bécsen keresztül kaptak. Borodin vonósnégyes, Glazunov vonósnégyes, Csajkovszkij: trió Dvorak: zongora 5-ös, D, Indy vonósnégyes, zongora négyes, zongora 5-ös.

7 Amint tehát láthatjuk, ez a Kamarazene Egyesület érdekes és kicsit megkésett virága volt annak a gyakorlatnak, amely a XIX. század végén még a zene egyik legértékesebb tömegkapcsolatát jelentette, a közönség aktív részvételét a zenében. Ezt a bensőséges kapcsolatot a nagy tőkés keretek között működő hangverseny vállalkozás elsorvasztotta. Szerencsére Miskolcon mint a későbbiekből kiderül, a kamarazene gyökerei elég mélyek voltak. A Miskolc-Diósgyőr-Vasgyári Kamarazene Egyesület szép szerepet töltött be a zene iránti érdeklődés állandó ébrentartásával. A háború ebben a formában véget vetett ennek a szép vállalkozásnak, de ha szervezetileg nem is, hagyományában tovább élt. Már a BMKE és ME történeténél említettük a Rákos Halmay -Haydu triót. A Szóval—tollal a hazáért című kötetünk zenéről szóló fejezetében már megemlítik a zeneiskola kiváló tanáraiból álló kamarazene-együttest. Haydu István az együttes egyik 5. B.-A.-Z. m.-i. Lt. MV. Lt. Közigazg. iktató 6067/1912. 6. HOM HA. Szám nélkül. Jelentés a MDv KE 1911-12-13. évi működéséről. 7. HOM HA 47. - 1924. - LKE 152